Nem is lettek. A rendelkezésre álló két nap, három éjszaka megnéztük Bangkok összes megnézhető csodáját, amik ismét csak azért nem lehetnek jobbak, mert... hiszen tudják már. Csupa arany, csupa szépség, csupa áhítat, csupa döbbenet. Nem szoktam a számokat sorolni, de most mondanám, ha nem kéne keresgélnem, hogy hány tonnát nyom az egyik arany-Buddha, amelyik valahol csak úgy áll és néz (magyar réz-, alumínium-, kábel- és akkutolvajok, nem biztos, hogy érdemes rohanni, valami varázslatos oka lehet, hogy csak áll és néz). A műemlékek listája is hosszú lenne, fellelhetők a lenti linkekben.
Inkább mondom, hogy utálom az üzleteket, gyűlölök vásárolni (kivétel: szuk és más olyan helyek, ahol turkálni és alkudni kötelező). Na, ez a hosszúra sikerült vallomás azért hangzott el, hogy kellő bevezetésül szolgáljon a bangkoki "bevásárló központok" leírásához. Kísérem fanyar pofával a feleségem a kötelező bevásárlásra. Az első meglepetés: modern, de nagyon szép épület. A második meglepetés: kellemes fények (nem sok, nem kevés, épp jó), gyönyörű plasztik színek, összhang a falak, pultok, világítótestek, mennyezet, meg minden között. A harmadik meglepetés: tág terek, semmi zsúfoltság: A negyedik meglepetés: olyan árubőség, hogy a Strand Street se különb és az utolsó meglepetés: elég sok alkalmazott ahhoz, hogy ne zavarják az embert, de ha kereső fejmozdulatot tesz, suhanó léptekkel máris megjelenik egy bájos mosoly, egy várakozó tekintet. Kedvem kerekedett vásárolni. Ilyen egyszerű.
Masszázs-szalonban nem jártam (feleség, gyerek). Volt ismerős házaspár (volt, mert nagyon gyorsan eltolódtak jobbra), ahol a férj engedélyt kért és kapott egy ilyen intézmény meglátogatására. Súlyos zökkenő lett belőle, csoda, hogy együtt maradtak.
E nélkül is szép és kellemes volt. Minden jót, Bangkok!
Links to Thailand