Rostás-Farkas György

CIGÁNYSÁGOM VÁLLALOM

Ki a cigány? Mi a cigány? Etnikum? Nemzetiség? E kérdések megközelítése nehézzé, de szükségszerűvé vált napjainkban. A társadalmi kategóriák, alakzatok, viszony- és pozíciórend-szerek heves és párhuzamos felbomlása, átrendeződése meg-nehezíti e kérdések megválaszolását. Ugyancsak zavaró tényező az identitás megközelítésében, az önazonosság meglelésében, hogy a közvetítő kategóriák összefonódnak (törzs, etnikum stb.). Az identitást meghatározó keretek (nemzet, osztály stb.) bi-zonytalanokká váltak.
Szükségszerű az önmeghatározás mégis, mivel az emberek, a csoportok léte, a biztonságkeresési igénye ezt mellőzhetet-lenné teszi.
Cigányvolta a cigányembernek a legtöbbször természetes életélmény, s konkrét szituációkban tudatosul. Az önmeghatá-rozás minden nép számára társadalmi szükséglet. Különösen nagy társadalmi mozgások, folyamatok között van szükség olyan kapaszkodókra, mint az identitás. Különösen felerősödik ez az igény értékválságok idején, így a mai korban is.
Az önmeghatározás kérdése megközelíthető a személyes én oldaláról, amely az egyéni életrajz, az egyedi jellemzők, illetve annak folyamatos belső, érzelmi meg- és átélése. A másik megközelítés a szociális indentitás, a szociális én oldala. Míg a perszonális én a személy egyediségének, egyszerűségének leképeződése, addig a szociális identitás az egyén társadalmi minőségének, különösségének megjelenése. Olyan sajátszerű-ségeké, amelyekben másokkel is osztozik, jóllehet ezt is maga egyéni módján teszi.
A személyes ént főként minősítő-értékelő kategóriákkal jel-lemezhetjük, a szociális én meghatározásában viszont a beso-roló kategóriákkal élünk, mégpedig a hozzájuk kapcsolódó ér-tékelésekkel, érzelmi-, indulati jellemzőkkel és viselkedési késztetésekkel együtt. A szociális én harmóniája alapvetően meghatározza a perszonális én kiegyensúlyozott megélését, és fordítva, a hatás kölcsönös.
A cigányok önmeghatározása ellentmondásos. "Amennyire cigány vagyok, annyira magyar is", vallják sokan. De a "cigány" mint olyan, mindaddig csak személyes élmény maradhat, amíg a köztudatban a "cigány" fogalom oly sok félét jelent. Hazánk-ban ma tudományosan "a cigányság etnikum, mely sajátos történeti és társadalmi múlttal rendelkezik" a köznapi élet szint-jén. Ez azonban nem így van, sok negatíwm tapad hozzá. "A cigányok koszosak, putriban élnek, sok köztük a bűnöző, mások a törvényeik, mint a nem cigányoké". Így a mások által kimon-dott, gondolt, gyakran negatív előítélettel terhelt .,cigány szo-ciális én" a "perszonális én"-nel kémény ellentétben áll. A cigányember számára tehát a cigány önmeghatározás nem ter-mészetes, nem nyilvánvaló, hanem ellentmondásokkal terhes élmény. A magyarság élmény talán természetes lehetne, de mivel Európa területén mindenhol élnek cigányok, ez sem tel-jesen tisztán megélhető kategória, bár a magyarsággal vaki azonosulás lehetősége adva van.
De lehet-e ez cél? Aligha. A saját nyelv, a saját kultúra, a saját hagyományok a nemzetiséggé válás irányába mutatnak.
Nehezíti a cigányság önmeghatározását a cigány volt vál-lalását a nem cigányok körében virágzó előitéletek, a történelmi, a társadalmi múlt, de a szerveződött cigányság belső hetero-genitása, pozícióharca is. A cigány értelmiségiek és a telepi deviánsok közötti óriási távolság: érték, igény, belső késztetés stb. különbsége is nehezíti a cigányok önmeghatározását, a cigányság vállalását.
Mivel a cigányságot az őt körülvevő népek a történelem folyamán majd minden esetben perifériára szorították, leérté-kelték, ezért életükben más értékek váltak meghatározóvá. Gyakran éppen ellentétei a körükittük élők törvényi és erkölcsi előírásainak. Igazán ki sem alakulhatott az önmaguk vállalása, s a hozzájuk tartozó viselkedés-formák mellett önmeghatáro-zásuk, helyük az őket körülvevő világban.
A cigány embernek a "cigányság" kategóriájához fűződő érzelmi viszonyulása is szituatív jellegű lehetett csak: más ha "maguk között" vannak, más ha "magyarok" között, hivatalos helyen, vagy nem hivatalos helyen. Nehéz vállalni a ..cigány"-ságot olyan közegben, ahol a negatív előítélet a domináló.
A személyes én védelmében kényszerülnek, vagy éppen ter-mészetes módon választanak olyan megoldásokat, amelyek for-málisan "felemelik" személyüket, s ezzel támaszt nyernek ön-megbecsülésükhöz. (Például házasság magyar nőkkel, magyar férfiakkal, agresszivitás, a nyers erőfitogtatása; türelmes bizo-nyítás a "külső emberek", az idegenek számára stb.~.
Ez az önbecsülés - ami adott szituációban létezik - nem mindig azonos a személyiség értékével. Legtöbb esetben ren-delkeznek értékekkel, de a mások által elvárt és az önmagukról alkotott kép távolsága bizonytalanságot szül bennük.
Ezek az identitászavarok, élmények késztetik a cigányságot arca, hogy megélt, de íratlan történelmüket elfogadtassák; gyö-kerüket, származásukat deklarál jók; nyelvüket, szokásaikat, ha-gyományaikat elfogadtassák mindenkivel.
Az alapvető bizonytalanságot j61 mutat ja, de egyfajta pozitív fejlődést mutatnak a a y e I v egységességére utaló törekvések, viták. Igaz, hogy ma nem egészen egységes a cigány nyelv. Ez egyrészt a különböző nyelvjárások (lovdri, másár, khelderás, színtó stb.), másrészt a nemzedékek hosszú során át egy helyen élő cigányok nyelvi zártságának eredménye. Ez utóbbi esetében a nyelvi formák zártak, szituációs jellegűek. Így a más területen élők nem értik egymást. Ez viszont történeti, társadalmi örökség is. A cigányok lapjai, a cigányok által írt kétnyelvű irodalom azonban eredményes és jelentős törekvés az egységesség ki-alakításában. A cigány nyelv egységesítése, irodalmivá tétele lehetséges, mivel minden európai cigány nyelvjárás alapszó-kincse megegyezik. Ez pedig az önmeghatározás érdekében az önmeghatározás folyamatában elengedhetetlen.
A cigány szokásrendet a történelem határozta meg. A kaszt-rendszer még ma is él. A lovárik magasabb törzsi rendet kép-viselnek, igen sok vajda ebből a törzsből került ki. (Például: Duduma, Csokó, Pulya. Neneka, Gurano, stb.) A belső kaszt-rendszerből eredő ellentmondások még nehezebbé teszik az önmagukra találást, ha az elöitéleteket még ráterheljük a jelen helyzetre.
A pillanatnyi jelen által meghatározott lét, mint biztonság, a cigányság esetében többet jelentett, mint a jövőre való ké-szülődés. A mindenkori gyökértelenség miatt nem alakulhatott ki jövőkép sem. A hazánkhoz való kötődés hiányát pótolhatta
a ma is élő nemzetségekhez (kasztokhoz) kötődés, ami tulaj-donképpen bizonyos elégtételt, öntudatot is jelenthet a cigá-nyoknak, hiszen a "magyarok" közül ki hivatkozhat arra. hogy "Álmos, Előd, stb." törzsébe tartozik. Érdekes tehát - igaz. hogy sokszor történelmi-társadalmi hátrányt is mutat -, hogy a mai cigányság a törzsére hivatkozik önmeghatározásában. Ugyanakkor ez indentitáskeresésük jele is, tehát pozitfv jelen-ség, mert keresik a kapaszkodókat, ami ez esetben a nemzet-ségeket jelenti. De ki értékeli ezt? Régmúlt történelmi formáció a nem cigányok életében.
Nehezíti a helyzetet az is, hogy a magyarok körében is felvetődnek identitás-gondok, - ki a magyar. milyen a magyar. gyakori kérdések ezek a magyarságnál is. A nemzetben való hit az, ami segíti őket a kérdés megoldásában, megélésében.
Nem politikus dolog ütköztetni a cigány és nem cigány kér-dést, és nem is hálás. A cigány ember olyan közegben keresi a múltját, ami az indentitás szempontjából nagyon is bizony-talan. (Gondol fiunk a .,nyelvében él a nemzet": az ,.állam a nemzet" stb. kitételekre.)
Nem könnyű feladat tehát a cigányság indentitásának meg-találása, elfogadtatása. Harc, kompromisszum, előítéletek fel-lazftása.
De ez nem csak a cigányok feladata. A nem cigányoknak is feladatuk az olyan előítéletek feladása, amelyek a nemzet együttműködését gátol fiák. Deklarál fiuk a demokráciát, mégis tud fiuk, hogy ez a cigányság szempont jóból még kevésbé tel jes, (munkahelyről elbocsátás, stb. - de az indoklás valamiféle jogi, gazdasági, mint a nem cigányok számára. Az biztos, hogy ha a cigányok megtalálják önmagukat, ráébrednek sze- rnélyiségük és nemzetiségük értékeire, könnyebben megoldják külső és belső ellentmondásaikat. A külső ellentmondások le-küzdésében azonban szükségünk van a nem cigányság tűrő-, megértő képességére, segítségére is.
A cigányságnak ugyanakkor szembe kell néznie azzal a ténnyel is, hogy a szociálpolitikai kedvezményeket nem minden cigány kezeli szerényen és megfelelően, sokan vissza is élnek ezekkel.
A nem cigányok természetesen ettől még előítéletesebbé válnak. Ugyanolyan gazdasági körülmények között élő cigá-nyok "jár nekem" jelszóval szociális előnyhöz jutnak a nem cigánnyal szemben. (Pl. bérlakás, ovlasótábor, ingyen ruha, ingyen étkezés a napköziben.)
Egy hazában élünk, de az együttélés biztonságáért sokat kell tennünk mindkét részről. El kell ismerni a cigányság létét, jogait. Joguk van az élethez, de kötelességük figyelembe venni a jogok mellett a kötelességeket is adott hazájukban. A törté-nelmi-társadalmi múlt magyarázatot ad, de felmentést nem adhat. A cigány népnek kötelessége ugyanúgy élni, mint a nem cigányoknak. Ugyanakkor érdemes megőrizni és tovább építeni, ú j jászervezni hagyományaikat, azokat a szokásokat. amelyek emberileg is értékesebbekké teszik őket a maguk és a környe-zetük számára.
És vannak ilyenek - nem is kevesen.