A cigányok .,törvénelemkönyve" csak a szájhagyományon át hagyatkozhatott elsősorban. Nyelvi emlékeik alapján szerencsére tudományosan is megközelíthetően. Ez biztonságot adó fény. Ez utóbbi alapján a cigányok Indiából származnak, tehát gyökereik legerősebb szála ez. Sokan, sokféle tiszteletreméltó elemzésekkel bizonyították is ezt.

Miként íródott történelmünk? A vándorlások során. Mesék, mondák őrzik, de más népek - kiknek biztonságosabb sors jutott -, történelme is utal a cigányok jelenlétére, életmódjára, sőt dokumentumók is, melyek hihetővé és világosabbá, érthetőbbé teszik történelmük egyik-másik meghatározó eseményét.

Pandzsáb (India észak-nyugati része) lehetett a cigányok őshazája. Perzsa hagyomány szerint innen a cigányok az V. században költöztek Iránba, majd később, két évszázad múlva Örményországba, Görögországba. Görögországban hosszabb időt töltöttek. Ez lenne tehát a második őshaza. Természetesen nem egységes csoportban, feltehetően nem is egyidőben történt a vándorlás, hanem folyamatosan, több csoportban. Ezt a tényt bizonyítják fennmaradt magyarázatok, krónikák is.

A cigányok Indiát három csoportban hagyták ei. Egyik csoport Kelet felé ment, másik csoport Dél felé, a harmadik csoport Nyugat felé. A XI. században Perzsiában két csoportban élnek. Egyik csoport neveti e n, a másik csoporté:p h e n. A ben csoport Szíria felé vándorolt, a phen-csoport Örményország felé. Az európai cigányok a p h e a cigányok.

A cigányok nyelvészeti szempontból tőrtépő osztályozása:

örmény cigányok

szír cigányok

európai cigányok.

Bizánci krónikás 835-ben már arról szól, hogy a cigányok Anaszorboszban vannak. (Kilikia) Innen a X. és XV. század között két irányban távoztak. Az egyik irány Egyiptom, ÉszakAfrika Földközi-tengeri része, Spanyolország, a másik irány Közép-Európa. Dalimil krónikás 1242-ben írja: Csehországban számos ember jelent meg alamizsnát kérve, ,.Éhesek vagyunk!" - mondták. A XIII. században egyes zenész cigányokat a tatárok kém jeiként emlegettek. Ezért például Németországban, Svédországban a cigányokat tarterepnek hívták.

Szümon Szimeonisz 1340-ben "de gente chaimi"-ről ír, Krétán, akik cigányok voltak.

Nagy cigány település volt a Modora melletti Gyppe (ma Methoni), 1483-ban 300, 1496-ban 100, 1519-ben 30 barakk állt itt. A törökök Modont 1500-ban elpusztították.

A cigányokat kérdezték: honnan jöttetek? "Ek gippe" (Gippéből), ami hangzásilag egippe, egyipte, Egyiptom szóvá alakult. Innen a "fáraó népe" elnevezés. Az előbbieket a cigányok nyelvelemzési adatai is bizonyít ják. Az európai cigányok nyelvében örmény és görög elemek találhatók.

Nagyobb csoportok az 1420-as évek elején indultak el Görögországból felfelé a Duna mentén. Havasföld, Szerbia, Horvátországon keresztül. Görögül is beszélő cigányokat említenek Meissenben 1416-ban, Zürichben 1418-ban, Franciaországban 1427-ben, Angliában 1500-ban. Egy részük a Baszkföldön át

16

e1 jutott Spanyolországba is 1447-ben, Svédországba 1512-ben, Finnországba is 1512-ben.

Európában valószínűleg a XIV. században jelentek meg tömegesen, bár a fokozatosan beszivárgó csoportok jelenlétének kezdetét szinte lehetetlen meghatározni.

Magyarországon az 1400-as években jelentek meg a cigányok, de ezek a csoportok csupán átvándoroltak, pihentek itt. A XVII-XVIII. században jól meghatározható módon élnek itt a cigányok. Bizonyos törvényes védelmet is kapnak. (Zsigmond király szabadalomlevele.)

A feudális Magyarországon a cigányság a magyarságon belül szinte érintetlenül szabadon és öntörvényűen mozgott, élt. Ezt a viszonylag ,.ősi társadalomban" élő népcsoportot regulázta meg a Habsburgok cigánypolitikája. (Mária Terézia, II. József.) Ebben tükröződik, hogy a jogalkotók felismerték a cigányoknak a társadalomra veszélyes életmód ját, s egy csapásra meg akarták szüntetni a korábbi időszakban stabilizálódott cigányéletformát. A kumpániákat erőszakkal "befolyásolták", ami a cigányok szempontjából embertelennek tűnt. Fokozhatta ezt az élményt a cigányokban az is, hogy a rendeletek különbség nélkül vonatkoztak a kóborló és az asszimilálódott cigányokra.

A cigányok sorsán a reformkor sem tudott igazán változtatni. A dualista korszakban csak néhány esetben került előtérbe a cigánykérdés, akkor is mint adminisztratív feladat.

Ezek diszkriminálták a cigányokat. Súlyosbította a helyzetüket 1944-ben megvalósított irtási had járat, melyről alig tudunk valamit, de tények bizonyít ják.

1945-ben szűnt meg hátrányos megkülönböztetésük hivatalosan, és az állam deklarálta tel jes jogegyenlőségüket. Ennek Megvalósítása, megvalósulása, gyakorlata napjainkban is tart. Maguk a cigányok, illetve egyes rétegeik is segítik ennek totalitását.

Történelmi. társadalmi helyzetük, létük szabta meg, hatá~ rozta meg életmódjukat, lehetséges tevékenységüket, foglalkozásaikat, viszonyaikat, gondolkodásmód fiukat, világképüket.

A cigányok törzsi közösségben éltek, mint minden ősközösségi rendben élő ember. Ezek a törzsek nemzetségi viszonyokon alapultak, s ezek határozták meg a törzsek területi, nyelvi, kulturális elkülönülését. Fontos alapegység volt tehát a család, családok (kumpániák), ami mint egy-egy különvált csoport is biztosította az egyén számára a létet. A kialakuló és egyre fejlődő áruviszonyok kiszorították a nemzetségi viszonyokat, ami a törzsek felbomlásához vezetett.

A cigányok esetében alig követhető nyomon az a hierarchikus rend. ami korábban érvényesülhetett, családok-nemzetségektörzsek viszonylatában. Mégis, a ma é lők között is találnak olyanokat, akik emlékezni vélnek egy~gy kis törzsre. nemzetségre. Ilyenek például: a g a r v a r i (ökrösök), 1 o v a r i (lókupec), a r s a r i (medvés), d a d a m e s h t y i, buzes htyi,chokoeshtyinemzetség.

Foglalkozásuk kiterjedt elsősorban (a korábban érkezetteknél) á zenélésre, a kézművességre, később a kereskedelemre, de a lopásra, jóslásra stb. is.

Gondolkcxlásm~ídjukat, nyelvüket, normarendjüket, szokásaikat, hitvilágukat, világképüket, sajátos létformájuk determinálta, amit a mai cigányok fejlődésükkel szinkronban lassanlassan megváltoztatnak, de gyakran találkozunk velük mint "élő" funkcionáló szokásokkal, normával ma is, ami részben hátráltatja beilleszkedésüket, részben pedig sajátos elemévé válik önmeghatározásuknak. (PI. táncuk, zenéjük.)