Rostás-Farkas György

CIGÁNYSÁGOM VÁLLALOM

V. CIGÁNYSÁGOM VÁLLALOM

Cigányok cigány szemmel

A cigányokat a nem cigányok gyakran tévesen ítélik meg a legnagyobb jóindulat mellett is. Hihető talán az a feltételezés, hogy a cigányok a cigányokat - azaz finnön magukat - talán másképp, talán objektívebben, talán szubjektívebben látják. Természetesen nem biztos, hogy ez a kép a legreálisabb, mert önmaguk megítélése a saját szemszö gükbűl egyoldalú lehet. A mások általi kép és az önmagukról alkotott kép montírozása adhatja talán a valódit.

Kényszerítő szükségletként fogalmazódhat meg bennünk az az igény, hogy szembenézzünk Cinmagunkkal, és a közvéleménnyel: hogy feltárjuk a saját magunkról alkotott kép ellentmondásait, hibáit, a másokban megfogalmazcSdott ítéletek eredetét, okát.

Ha nem leszünk képesek elemezni, s feltárni önmagunk mibenlétét, nem leszünk képesek a másokban és önmagunkban kialakult - talán indok nélküli - tévedéseket, ellentmondásokat sem megváltoztatni, a cigányokról a jelenleginél reálisabb képet kialakítani.

Addig, amíg nem leszünk képesek elfogadni saját jó és rossz tulajdonságainkat, addig minden valószínűség szerint kapcsolataink sem lesznek kiegyensúlyozottak. Feltételezhetjük tehát, hogy ha saját ellentmondásos, negatív tulajdonságainkat nem elkendőzni igyekszünk, hanem elfogadva, megértve, kemény akarattal javítva azokat, akkor mások által is elfogadhatóbbakká válunk, s saját szemünkkel is képesek leszünk látni fogyatékosságainkat, hiányosságainkat. Kapcsolatainkat így rendezhet jük.

Mindezeket végiggondolva - kétely és szorongás tölthet el bennünket - vajon öregapáink, tudósaink, ciganológusaink helyes ítéletalkotásra, értékképzésre serkentenek-e bennünket? Múlt nélkül nincs jelen, jelen nélkül nincs jövendő.

Őseink - cigányok és nem cigányok - által megfogalmazott értékítéleteket szabad-e széttörni? Szabad-e vállalni a lázadó szerepét? Nem taszítanak-e ki onnan, ahová tartozónak eddig éreztük magunkat? S tud fiuk-e vállalni e harcot? A cigányok csoport fián kívül álló tiszteletreméltó, jószándékú ciganológusok vajon helyesen látják-e a cigányok belső életét? S ennél több az, talán, hogy a cigányok mit tudnak kezdeni azokkal az általuk tudományosnak is feltüntetett, bebizonyított tényekkel, amelyek elsősorban a cigányok tökéletlenségét, hiányosságát tárják föl. Egyrészt helyes, hogy láthatjuk saját hibáinkat, mert segíthet önmagunk tel fességének kialakításában, másrészt viszont törvényszerűen adódhat lehetőség azonosulni is e rút képpel, lemondva ezzel önmagunk korrekciójáról.

Talán eleve kudarcra ítélt az a vállalkozás, amely átfogó képet próbálna adni a cigányokról, amely kép őszinte, reális, önépítő funckiót betöltő. E kép elfogadhatóbbá tenné a nem cigányok számára a cigányokat múltjukkal, belső ellentmondásaikkal, és felelősségteljes törekvéseikkel együtt. Mégis vállalkoznunk kell erre a feladatra, vállalva az idősebb nemzedék haragját. Vállalva a tudósok, írók, ciganológusok esetleges ellenvetését is, amelyekkel szembenézve talán ismét sikerül egy lépést tenni előre.

A cigányok mai élete

Magyarországon a cigányok már letelepedtek. A nyugati országokban még ma is vándorló életet folytatnak, többnyire családonként, lakókcxaikkal.

Ixtelepedéskor, mely általában csak a falvak végén, erdők mellett volt lehetséges, telepeket alkotva, egy helyre több család került. Ez a lepelepedés anyagilag visszafejlődést jelentett. A telepek egyre zsúfoltabbak lettek, s ez mind lélektanilag, mind egészségügyi szempcmttxíl káros következményekkel járt. A cigányság számottevő része Magyarországon 1945-ben mezőgazdasági alkalmi munkás, agrárnincstelen. De az is maradt, mert a földosztásból kimaradtak, továbbra is igen nehéz körülmények között éltek. Az írástudatlanság a cigányoknál a legnagyobb, így a munkavállalás lehetőségei is korlátozottak. Ma a cigányok 60 százaléka a legmegvetettebb vagy a legnehezebb munkaterületen dolgozik, utcaseprő, útépítő, alkalmi munkás, építőipari segédmunkás, stb.

A munkával rendelkezők viszonylag jobb anyagi körülményeket tudtak teremteni maguknak. De az ipari fejlixlés következtében a hajdani hagyományos mesterségek kezdenek eltűnni, hiszen ki az, aki foltozott edényt használ, üstül javíttat, teknőt vájat, szeget készíttet, stb. Ezek a jó szakemberek azért időnként, keresetkiegészítésként készítenek tárgyakat. KTSZben is dolgoznak cigánykovácsok, illetve a vendéglátóiparban a muzsikusok, és sok a pincér is köztük.

A társadalmi változások alig érintették a cigányokat, ők mindig kívül álltak, mindeddig csak a kitaszín>ttságot érezték. A kirekesztettség következtében alig-alig hagytak nyomot a cigányokban a társadalmi változások, az eddigi társadalmi rend

szerek mind cigányellenesek voltak. A cigányok beilleszkedése, feloldódása, a befeléfordultság megszüntetése igen hosszú folyamat. A be nem illeszkedés következtében (eddig be sem fogadták őket), a cigányok zöme megtartotta nyelvét, kultúráját. Ezek a belsei, ősi törvények még ma is erősen hatnak, bár a külső szemlélő ezekl><íl igen keveset vesz észre. Ezeket a belső tényezőket csak a cigányok érzik, tudják, nemcigány hiába pillant bele, csak felszínes dolgokat vehet észre, s az abból levont következtetések hibásak, nem megalapozottak.

Évszázados múltra tekint<í hagyományokkal rendelkeznek a cigányok, mint pl. a színek összeállítása, étkezési szokások. ízlés, és gondolkodásbeli tendenciák, viselkedési szokások. Például a mesékben is azonos, egységes a gondolatvilág, a fordulatok, az előadásmód.

A cigányok (kültinüsen az oláhcigányok) jól ismerik törzseiket, nemzetségeiket. A karaván egy-egy nagy családot alkotott, de nemcigány elemek is találtak ott otthonra, ami a vendégszeretet ősi hagyományát is igazolja.

A cigány nemzetségek nevei - eshtyi végződésűek. Többnyire az apa vagy anya nevéb(íl kapják. Így lett Duca vajda nevéből a duceshtyi nemzetség, Neneka nevéből a nenekeshtyi nemzetség stb. Egy tiirzs természetesen több nemzetségből állt. A cerhár torzs (sátoros) duceshtyi, dudumeshtyi, caranyeshtyi nemzetsége például a legjelenetősebb a többiek mellett.

A család tagjainak megnevezése:

apa dad, tata anya dej, mama, dale

nagyapa papo nagyanya mami

após szokro, anyós szokna, szaszonyi

sógor kumnanto sógorné kumnátkinya

koma kirvo koma-

asszony kirvi

unoka nyepoto meny bóri

vő zsamutro testvér phral

nő vérpheny fiú shavo

lány seh j nász hhanamik

Megszól (tósok: apa tata! dade!

anya mama! dale! koma kirve!

egymásnak phral! phrala! (testvér) Indiában is! jóbarátnak mo! more! roma! .

Idegenekre vonatkozó szavak:

idegen sztrajino nem cigánygazsó, proszto ismerős pinzsardo barát amal, vortako fehér ember parno manush

Cigányokra vonatkozó mondások

Ahol két egymással eltérő normarendszerrel, szokásokkal rendelkező emberek élnek egymás mellett, ott súrlódások is bekövetkezhetnek. A közgondolkodás negatív erkölcsi tulajdonságokkal illeti a cigányokat. Néhány mondás is ezt igazol ja.

Sovány mint a cigány lova.

Úgy viselkedsz, mint a cigányok.

Ha nem leszel jó, odaadlak a cigányoknak. Ne cigánykod j!

Ne légy olyan, mint a. cigány! (Comenius 1673)

Igen sok vicc, adoma is szól a cigányokról, melyekben a cigányok kicsúfolása mellett az élelmességüket is elismerik, illetve nehéz helyzetüket figurázzák.

A fejezet második része