Együttműködöm a cigányokkal, nemcigányokkal a cigányok felemelkedése érdekében.

Cigány vagyok, szégyellem, mert kisebbségi érzésem van, az előítéletek miatt.

Cigány vagyok, ezért hántanak. Nem tudok hova beilleszkedni, nem fogadnak be.

Cigány vagyok, mert ebb<il előnyöm van. Származásom előnyöket jelent, tanulási lehetőségem van. (Költő, író.) Cigány vagyok, de csak az anyagi jólét érdekel.

Cigány vagyok, az is akarok maradni, hagyományosan élek, nem akarok magyar lenni.

Cigány vagyok, az is akarok maradni, de úgy akarok élni, mint a nemcigányok.

Cigányok kfiz<itt vallom csak cigánynak magam, mert eddig csak hátrányom volt a cigányságomból.

A helyzet dönti el, hogy minek vallom magam. Cigány vagyok, de nincs kapcsolatom a cigányokkal. Cigány vagyok, de csak az értelmiségi cigányokkal tartom a kapcsolatot.

Én még cigány vagyok, de a gyerekeim már nem cigányok. Büszke vagyok származásomra, mert őseim kultúráját, nyelvét őrzöm, gyerekeimet is tanítom cigányul. Gyerekeimet iskoláztatom, hogy értelmesek legyenek, legyen szakmájuk, de ismerjék a hagyományos cigány életet is, ne hagyják veszni a cigány kultúra értékes elemeit.

Cigánynak vallom magam, bár ebből eddig csak hátrányom volt.

Cigány vagyok, mert fekete a bőröm, már messziről látszik, hogy ki vagyok. Ez egy kicsit zavar, de nem tehetek róla. Élek, ahogy tudok.

Mert szégyellem. Én már művelt vagyok, a többiek műveletlenek.

Nem vagyok cigány, mert eddig nem volt dicsőség cigánynak lenni.

Szégyen cigánynak lenni. Kisebbségi érzésem van. Mert félek, hogy megint üldözni fogják a cigányokat. Nem vagyok cigány, a cigányoktól távol tartom magam, nem élek cigány kiörnyezetben.

Az egyes csoportok ellentmondása

A két cigány csoport, a kárpáti cigányok (első hullám) és a oláhcigányok (második hullám) térben és időben eltávolodtak egymástól. A kárpáti cigányok zömé az elmúlt századokban nyelvét kénytelen volt feladni, törzsi-nemzetiségi szervezetük felbomlott. Egy részük még beszéli az ún. kárpáti dialektust (pajibano, szinto). Egy részük zenészként helyezkedett el, magukat "úri" cigánynak tart ják. Más részük kovácsmesterséggel foglalkozott, a többség alkalmi munkából élt. Az oláhcigányok hosszabb időt töltöttek együtt, nagyobb csoportokban, törzsinemzetiségi szervezetük ma is fennáll. Ennek egyik bizonyítéka a nyelvi dialektusok. A kapitalizmus mesterségesen állította szembe a két cigány csoportot. A XX. század elején igen sok negatív vélemény jelentkezett az oláhcigányokról, mivel kultúrájukat, szokásaikat nem ismerték, és különböztek a már letelepedett cigányoktól. A vándorláshoz, lótartáshoz szokott oláhcigányok nehezebb helyzetbe kerültek, mint azok, akik már több száz éve éltek itt. Így az oláhcigányok befelé fordulása egyre nőtt, és sem a másféle cigányokkal, sem a nemcigányokkal nem barátkoztak, a kapcsolatuk a minimálisra csökkent. Ehhez még az is hozzájárult, hogy belső szervezettségük eltérő volt. Az oláhcigányok erősen ragaszkodtak nyelvükhöz, mert ez számukra bizonyos védettséget jelentett, a valahová tartozás biztonságát. Az oláhcigányok magukat csacso romnak - igazi

A cigányul nem tudók a cigányokat tart ják cigánynak (az oláhcigányokat), de azt mond ják róluk, hogy kortorárok (varázslók), veszettek. A lovárók a többi cigányt (oláhcigányt) csurárnak nevezik. Azok is cigányok, csak nem olyanok mint mi, nem olyan szokásaik vannak, nem úgy beszélnek mint mi. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egymás beszédét nem értik. Az oláhcigány dialektusokon belüli eltérés nem megy a megértés rovására.

Minden cigány a maga törzsét-nemzetségét tart ja az igazinak, s a maga nyelvi dialektusát tart ja a leg jobbnak.

A mai cigány törzsek-nemzetségek még funkcionálnak, bár szerepük egyre csökken. Ennek bizonyítékai a nagycsaládok

összetartozása, a szokások továbbélése, a nyelvi dialektus további léte.

A nemzedékek ellentmondása

Kiélezettebb. mert a gyorsuló idő türelmetlenséget szül. Az idősek nevelési módszerei nem változtak, az idősek másképpen látják a fejlődést, a fiatalok csak a szórakozásnak akarnak élni, ezért is kerül egy részük összeütközésbe a törvénnyel. A fiatalok nem akarják átvenni az idősek foglalkozását, sok helyen a ló helyett az autó veszi át a szerepet.

Rétegződés

Az anyagi és kultúrális rétegződést külső és belső tényezők befolyásol jók. A nemcigányok anyagi jóléte, a cigányok anyagi nehézségei az ellentmondásokat csak erősítik.

Az anyagilag jobban álló cigányok lenézik a többieket, hasonlóan a tanult cigányok a nem tanultakat nézik le. A kultúrálódást befolyásolja az a tény is, hogy otthon kevés a bíztatás, illetve a sorozatos iskolai kudarcok elveszik a tanulási kedvet. A cigány értelmiségen belül is megtalálhatók az ellentmondások. A kultúra kérdésében eltérőek a vélemények, pl. abban, hogy a cigány nyelv mennyire szükséges a felemelkedéshez.

Aki tud cigányul, az azt bizonyítja, hogy feltétlenül szükséges a cigány nyelv, mert ,.nyelvében él a nemzet", aki nem tud cigányul, az csak azért nem áll a nyelv mellett szilárdan, mert ő nem beszéli, de szeretné! Az értelmiségiek egy része

elazaka<I a tilmeycktiíl, miccl munkája mz,v irányú, nin m kapcsolata a cigányakkal.

Előítéletek a nem-cigányok részéről

Az előítéletek azóta hatnak, mióta a cigányok üldözése megindult. Mivel a cigányokat nem értették. hiszen az ősközösségi viszonyok között élő cigányok vándor életmódja. és a földhöz kötött feudalizmus többszóz éves antagonizmusa a cigányok előítéletének is hordozója lett.

A cigányok nem bírtak megbarátkozni a számukra idegen földműveléssel, a kötöttségekkel, igyekeztek a törvényeket kijátszani, ezáltal az ellentmondások egyre növekedtek, s a cigányok befelé fordulása is egyre nőtt. Mivel befogadásról szó sem lehetett, befogadó közeg híjján a cigányok ott tengették életüket, a periférián, a falvak, városok szélein, s alkalmi munkával, lopással, koldulással voltak kénytelenek élelmet szerezni maguknak.

Az előítéletek megszüntetésének útja lehet a cigányok elfogadása, a cigány szó helyett saját népnevük használata: rom /ember).

A kategorizálás, sztereotipizálás már az iskoláskorban megszüntethető, vagy ott kell elkezdeni?

A megoldás a cigányok felemelkedése. A cigány haladó hagyományok ápolásának lehetősége, a cigány nyelvű irodalom létrejötte, a cigány nyelvújítás kérdései. Anyanyelvi iskolázás, továbbtanulás. Nagyon fontos a humanitás. Minden népnek legyen lehetősége kultúrája, nyelve ápolására.