A cigánytanulók figyelmetlenségének okai: a zsúfolt lakás, ahol gátol ják egymást a mozgásban, a pihenésben, az életmegnyilvánulásokban. Az indulatok hamar elszabadulnak, ehhez az alkoholizmus is hozzájárul. Ilyen zsúfolt, szűk helyen nincs lehetőség a tisztálkodásra, a tanulásra, a normális életre. A cigányok általában hangosan beszélnek, hogy mindenki jól értse, amit mondanak. Ez a hangképzéssel is kapcsolatban van, de természetesen a temperamentumuk is hozzájárul. Minden zajra, neszre azonnal reagálnak, mert veszélyt rejthet magában, s készek a menekülésre. A kisiskolások sokáig fenn vannak. Jönnek a rokonok, mivel a cigányoknál szokás a mesemondás, a közös együttlét. A gyerekek reggel fáradtan ébrednek, kialvatlanok, s az iskolában gyakorlatilag nincsenek "ott" az órán, ezért tel jesítményük leromlik.

Természetesen vannak tehetségesek is, akik megtalálták a beilleszkedés mód ját, vagy a megfelelő kompenzációs formát, s így társaik elfogad ják őket.

A cigánygyermekeket sok türelemmel, hittel kell, kellene nevelni, hogy önmagukat megtalálva, mások által megerősítve, felnőve megtalál ják helyüket a világban.

Általában fejlődésük hétéves korig lassabb ütemű, majd hirtelen ugrásszerű emelkedés figyelhető meg. Tizenkét-tizenhárom éves korban már a felnőtté válás jelei mutatkoznak náluk. Ettől kezdve - noha jogilag gyermekkorúak - cigány környezetük felnőttszámba veszi őket. A cigány fiatal ebben a korban már lehet családalapító. önálló kenyérkereső, számára az iskola kényszert jelent. Különösen akkor okoz ez gondot, ha a tanuló megrekedt az alsó tagozatban. A nyolc osztályt már nem tudja elvégezni, hátrányos helyzete tovább nő, szakmát nem tanulhat, iskolázottság hiányában csak segédmunkás lehet. Sokan azt hangoztat ják. hogy a cigánygyerekek ingerszegény környezetből jönnek. Ez így nem egészen fedi avulóságot, mert a gyerekeket rengeteg inger éri a putriban is, ahol összezsúfolva kell élniük. De mit tudnak a gyerekek hasznosítani az iskolában az otthon hallottakból, látottakból?

A cigánygyerekek érdeklődési köre a primitív életkörülmények miatt szegényes és más, mint a nemcigányoké, mert élményeket más formában kapnak. Az otthon nem ösztönzi őket ismeretszerzésre. más valóságot nem ismernek, csak amiben élnek.

Vizsgálatok igazolják, hogy a hétéves cigánytanulók képességei jók. Az iskolát mégis mindig hátránnyal kezdik és viszik tovább különösen azok, akik a magyar nyelvben még nem elég járatosak. Ezt csak a kétnyelvű oktatás tudná ellensúlyozni. Amilyen nyelven kommunikál a tanunó. olyan nyelven kellene kapnia az iskolai információkat is.

Az utópisztikus lehetőség a cigány pedagógusok képzése, akik anyanyelvükön segítenék a gyermeket a beilleszkedés rögös útján. Másik oldalról közelítve nem ártana legalább osztályfőnöki órákon beszélni, mesélni az országban élő más népek sajátosságairól, jellemzőiről. s így juttatni el a gyermeket a cigányok másságának elfogadásához.

Erre természetes eszköznek látszik a cigány kultúra, tánc. ének, költsézet stb. Ez alkalmas lenne az előítéletek csökkentésére, a cigányság értékének tudatosítására is.

Az olvasótáborok - amiket országszerte szerveznek -, nem igazi megoldások. mert többnyire a legtehetségesebb gyerekeket viszik, másrészt a táborokat nem cigányok vezetik. Ideálisabb és a célnak sokkal megfelelőbb lenne, ha a tehetséges gyerekek táborozásával párhuzamosan az eddiginél sokkal több, a hátrányosabb helyzetben lévő cigánygyerekeket is táboroztatni.

A cigányoknak is van tennivalójuk önmaguk. értékeik megtartásában. Ehhez elengedhetetlen lenne, hogy megtanulják a felnőttektől az önkormányzást, az elemi indulatok rögtöni kiélése helyett az önszabályozást, az önkontrollt. Meg kellene tanulni a várakozást, a türelmet, kialakítani a késleltetési képességet. Mindezek segítségével a környező társadalom által értékelhető magatartásmódokat, köztük azokat is. amelyeket nemzetségüktől örökölhettek át, s melyek ma is értékesnek bizonyulhatnak.

Be kell bizonyítani az előítéletektől terhes környezetben mélyről fakadó, igazi emberségüket. Ez a bizonyítás önmaguk elfogadásának, elfogadtatásának harca is.

Kitartóan tanulni kell, a hátrányokat valamiképpen behozva, új gondolkodási formát elsajátítva szakképzettséget szerezni. Ez lenne a beilleszkedés első lépcsőfoka. Az általános tanulság természetesen nemcsak az európai műveltséget kellene hogy jelentse. hanem a cigány kultúra megmaradt értékeinek ismeretét is. Ez utóbbi még olyan feladatot is jelent - a cigány kultúra továbbépítése, új értékek létrehozása-, amely általános emberi értékké válhatna.

Nem könnyű feladatok ezek olyan hazában, ahol amúgyis tapasztalható az általános emberi értékek térvesztése.

Meg kell tanítani gyermekeinket az értékek felmérésére, az értékek szerinti életmódra, döntésre, az értékképzésre és ezek megőrzésére, az emberségre.

Ha önmagunk előtt bizonyítani tud juk értékeinket, könnyebbé válhat az élet, mert elnyerjük önbecsülésünket.

A cigánygyerek szocializálódása az érzelmi tudat fejlődéséből és morális, megismerő fejlődéséből tevődik össze. Ennek a folyamatnak a biztonságérzet megszerzése a cél ja. A primitfv környezetben azonban a cigánygyerek nem tud szert tenni megfelelő kulturális azonosulásra. A társadalom a családon, a munkán át hat az egyénre. Ez a láncszem a cigánygyerekek esetében hiányos. A cigány család más, mint a nemcigány. A cigány család nem közvetíti a társadalom követelményeit, a család életében nincs rendszer, mások az együttélési szabályok, az egymással létesített kapcsolótok, az egyének szerepe a közösségben.

A cigány gyerekek keveset játszanak és játékaik mások, mint a nem cigányoké. A felnőtteket utánozzák, a felnőttek dalait éneklik.

Arra kell törekedni, hogy átvegyék a demokratikus társadalom normáit, és haladó hagyományainkat is megtartva tegyék azt magukévá. Azt az igényt kell bennük kifejleszteni, hogy más életet él jenek, mint amibe beleszülettek. Tartalmasabb élet lehetőségeit kell megnyitni előttük.

Képzeletüket fel kell ébreszteni, megtanítani őket az életben való tájékozódásra, a társadalom követelményeihez való alkalmazkodásra.

A megoldást a cigányság nemzetiséggé nyilvánítása hozhatja. Ez lehetőséget teremthet az anyanyelv intézményes taní

tósára és használatára. Biztosítani kell a saját kultúra ápolásának jogát és lehetőségét. Értékeink kölcsönös tiszteletben tartása mellett lehet, és kell megteremteni egy ú j minőséget, gazdagabbá tenni Hazánk kultúráját.