Ez volt Dubai, vagyis ez az amit nekünk sikerült töpörödött,
csökevény agytekervényeinkkel felfogni belőle. Egy ismerősömtől, aki szintén
volt már ott, elutazásunk előtt megkérdeztem tud-e adni valami leírást Dubairól,
vagy az Arab Emírségekről. Egyrészt nem volt neki ilyene, másrészt azt mondta,
hogy márcsak azért sincs, mert nem nagyon van mit írni róla. Az egésznek
a lényege az, hogy az ember kint sütteti a hátsó felét a strandon és élvezi
a meleget.
Ennél én egy kicsit kalandvágyóbb vagyok. Persze azt sem
akartam volna, hogy a sivatagban viperák marják meg a lábunkat, vagy egy árnyas
sikátorban két barna kéz megragadjon és elvágja a torkomat, vagy Krisztát
elrabolják a beduinok és csak 15 jól megtermett dromedárért legyenek hajlandóak
visszaadni. Ezek mind gyermekkori ifjúsági regényekből eredő sztereotípiák,
amiknek ezen a helyen nem volt semmi keresnivalójuk. Annál ez sokkal civilizáltabb
hely volt.
Talán túlságosan is civilizált!
Én, megmondom őszintén, több vadságot, több keletiességet
vártam volna, számomra túlsúlyban voltak a nyugati hatások. Életem eddig legkeletiesebb
élménye Izraelben, Ber-Sheva városa mellett ért, ahol egy hamisítatlan beduin
kirakodóvásár terült el a piac melletti nagy homokos síkságon, kiterített
hatalmas szőnyegeken árulták a ruhákat, a különböző fémtárgyakat, teáskészleteket,
és az eladó ipsék ültek majdhogynem a homokban, és teljes lelki nyugalommal
alkudoztak egymással, életük legszervesebb részeként, de annyira belefeledkezve,
hogy a külvilág meg is szűnt számukra és csak egymásra figyeltek, meg arra,
hogyan tudnak jobb üzletet kötni. Az egyiktől próbáltam is volna megkérdezni,
hogy mennyiért adna egy kancsót, de rám se hederített, talán látta, hogy
nem vagyok komoly ügyfél.
Itt is ért hasonló: utolsó nap tévedtem el egy kifejezetten
arab piacra. Hatalmas csarnokban a szokásos módon sorakoztak a különböző bódék,
az egyik soron csak halakat, a másikon csak zöldségeket és gyümölcsöket, de
azoknak is ezerféle fajtáit (a legtöbbet még életemben nem láttam), sőt volt
egy egész hosszú sor, ahol csak datolyát kínáló árusok kaptak helyet, de
vagy 10-féle különböző típust sorakoztattak fel. Mindez este 8 körül lehetett
pénteken (a szünnapon), de tömve volt mindenféle népségekkel, akik nyüzsögtek
mindenfelé, folyamatosan karattyoltak egymással, és hihetetlen elevenséggel
telítették meg a levegőt. Ezt a kisugárzást szeretem én a keleti országokban,
ezt az olykor elrettentő, de aztán mégis magával ragadó érzést, aminek ha
egyszer megérintett e szele, nem enged el sohasem.
Akárcsak a zenéjük: első hallásra barbár összevisszaság az
egész, de ha valaki megpróbálja érzelmi oldalról megközelíteni, elképzelhetetlen
energiákat vélhet fölfedezni benne. Remélem ebből az energiából sikerült valamit
átvinnem ebbe a szóáradatba itt fönt.
Ha valaki szeretne többet megtudni az arabokról, Dubairól,
vagy az Arab Emírségekről, íme az a címlista, amin én is átrágtam magam, mielőtt
kimentünk, és amelyekről 1-2 képet is átmentettem az én anyagomba:
- Egyéb címek:
Arab Net:
www.arab.net/uae/uae_contents.html
Encyclopaedia of the Orient:
i-cias.com/e.o/index.htm
A-Z of the Arabian Camel:
www.arab.net/camels
Arabian Culture & Customs:
www.teleport.com/~iexportc/culture.htm
ABC Country Book of UAE:
www.theodora.com/wfb/united_arab_emirates_government.html