Irodalom

 

Röviden fogok ezzel a témakörrel foglalkozni: vagy köteteket ír az ember vagy két hősi eposzra korlátozza kommentárját. Az utóbbit választottam. Kimerítő ismertetéseket találhat a jobb nyugati és legtöbb indiai általános lapokban a vallási irodalomról, a Védákról és Upanisadokról.

Csupán viszonylag “rövid” (1000 oldal körüli) fordításokban ismerkedhettem meg India két legfontosabb hősi eposzával, a Mahabharatával és a Ramajanával. Túlzás nélkül állíthatom, hogy mindkettőt megdöbbentően gazdagnak és érdekesnek találtam. A hihetetlenül gazdag fantáziájú indiai agy tükröződik bennük, tele vannak csodálatos természet-leírásokkal, emberábrázolással, eseménydúsak. A fantázia-gazdagság, ami mindkettőből sugárzik nehezen hihetővé teszi, hogy mindkettő történelmi alapokon nyugszik. Lehetetlen azt is elképzelni, hogy sokáig nem foglalták írásba őket, századokon keresztül papok memorizálták és adták tovább szájról szájra, generációról generációra. Oldalak ezreiről van szó, könyvtárnyi eposzokról.

Semmi kétség nem lehet afelől, hogy a Mahabharatának történelmi háttere van. A cím Nagy Indiát jelent, amit nem adtak volna bármilyen hamis irodalmi műnek és a csata színtere, amit a történetben vívnak, ma is létezik: Kurukshetra turisztikai látványosság.

Fontosabb néhány érdekes tényt megemlíteni a Mahabharatából, néhány általam kiemeltet adok.

A társadalom akkor, évezredekkel ezelőtt matriarchális és többférjű volt. Hosszú út vezethetett az özvegyek önégetéséhez, a satihoz.

Az ellenséges csoportokat képző, majd elkeseredett csatát vívó rokonok (!) szigorú harci szabályok betartására kötelezték magukat. Mi következik ebből? Történelmi távlatokban se változott az, hogy a rokonok a legelkeseredettebb ellenségek és minden megváltozott, ami a háborúk vívásának szabályozását illeti.

A hinduk bibliája a Mahabharata egyik fejezete: a Bhagavad Gita, amely filozófiai eszmefuttatás arról, hogy a kötelezettségek teljesítése az ember mindenek feletti dolga (nagyon durva egyszerűsítésben).

A Ramajana ugyanolyan nagyszerű olvasmány, mint a Mahabharata. Rama és Sita szerelmi története, a sri lankai király, az ördögi gonosz erőt képviselő Ravanna ellen vívott háború, a harc során alkalmazott módszerek és eszközök – a harcosokat szállító repülő, Garuda és a majom-katonák például – rendkívül érdekesek.

A Ramajana egyik betét-története az aranyszarvasról, amelyik elvonja a Sita védelmével megbízott Rama öccsének a figyelmét, majdnem szóról szóra azonos a mi aranyszarvas legendánkkal, minden iskolás olvasmányával. A hasonlóság több, mint meglepő.

Ezt a két izgalmas művet el kell olvasni.