Irodalom
Röviden
fogok ezzel a témakörrel foglalkozni: vagy köteteket ír az ember
vagy két hősi eposzra korlátozza kommentárját. Az utóbbit
választottam. Kimerítő ismertetéseket találhat a jobb nyugati
és legtöbb indiai általános lapokban a vallási irodalomról, a
Védákról és Upanisadokról.
Csupán
viszonylag “rövid” (1000 oldal körüli) fordításokban
ismerkedhettem meg India két legfontosabb hősi eposzával, a
Mahabharatával és a Ramajanával. Túlzás nélkül állíthatom,
hogy mindkettőt megdöbbentően gazdagnak és érdekesnek találtam.
A hihetetlenül gazdag fantáziájú indiai agy tükröződik
bennük, tele vannak csodálatos természet-leírásokkal,
emberábrázolással, eseménydúsak. A fantázia-gazdagság, ami
mindkettőből sugárzik nehezen hihetővé teszi, hogy mindkettő
történelmi alapokon nyugszik. Lehetetlen azt is elképzelni, hogy
sokáig nem foglalták írásba őket, századokon keresztül papok
memorizálták és adták tovább szájról szájra, generációról
generációra. Oldalak ezreiről van szó, könyvtárnyi eposzokról.
Semmi
kétség nem lehet afelől, hogy a Mahabharatának történelmi
háttere van. A cím Nagy Indiát jelent, amit nem adtak volna
bármilyen hamis irodalmi műnek és a csata színtere, amit a
történetben vívnak, ma is létezik: Kurukshetra turisztikai
látványosság.
Fontosabb
néhány érdekes tényt megemlíteni a Mahabharatából, néhány
általam kiemeltet adok.
A
társadalom akkor, évezredekkel ezelőtt matriarchális és
többférjű volt. Hosszú út vezethetett az özvegyek
önégetéséhez, a satihoz.
Az
ellenséges csoportokat képző, majd elkeseredett csatát vívó
rokonok (!) szigorú harci szabályok betartására kötelezték
magukat. Mi következik ebből? Történelmi távlatokban se
változott az, hogy a rokonok a legelkeseredettebb ellenségek és
minden megváltozott, ami a háborúk vívásának szabályozását
illeti.
A
hinduk bibliája a Mahabharata egyik fejezete: a Bhagavad Gita, amely
filozófiai eszmefuttatás arról, hogy a kötelezettségek
teljesítése az ember mindenek feletti dolga (nagyon durva egyszerűsítésben).
A
Ramajana ugyanolyan nagyszerű olvasmány, mint a Mahabharata. Rama
és Sita szerelmi története, a sri lankai király, az ördögi
gonosz erőt képviselő Ravanna ellen vívott háború, a harc
során alkalmazott módszerek és eszközök – a harcosokat
szállító repülő, Garuda és a majom-katonák például –
rendkívül érdekesek.
A
Ramajana egyik betét-története az aranyszarvasról, amelyik
elvonja a Sita védelmével megbízott Rama öccsének a figyelmét,
majdnem szóról szóra azonos a mi aranyszarvas legendánkkal,
minden iskolás olvasmányával. A hasonlóság több, mint meglepő.
Ezt
a két izgalmas művet el kell olvasni.