Ezt a kifejezést azért
használjuk, mert Mahatma Nagy Lelket jelent. (Maha = nagy, hatalmas,
Tma = lélek.)
És hihető vagy sem, ezt a
megtisztelő jelzőt nem valamilyen hivatalos szervezet ítélte neki,
mint ahogy ez Európában történt volna, hanem a nemzet egésze.
Lehet, hogy hívei illették először ezzel a névvel vagy talán
valaki róla írva használta először a jelzőt, nem tudom. Rövid
időn belül inkább hívták egyszerűen Mahatmának, mint Gandhinak.
Hasonlóan, mint ahogy a
–dzsi toldalékot ragasztják nevekhez, amelynek a jelentését
ugyancsak nehéz meghatározni: a személyhez fűződő szeretetet
fejezi ki. Gandhidzsi, Gandhi, a kedves, akit szeretünk. Igen nagy
megtiszteltetés, mély meghajlás és namasté (imára kulcsolt kezek)
köszöntés kíséri általában ezt a megszólítást.
Aki figyelemmel kíséri,
hogyan kezelik őt Indiában, egy új isten születésének lehet
szemtanúja. Mind többször festik glóriával a feje fölött,
Buddha testtartásához hasonló pózokban. És ez nála nem
gusztustalan: kiérdemelte!
Kétségtelenül ő minden
indiai legnagyobbika és egyértelmű, hogy a világ egyik legnagyobb
lelke. Ajánljuk, hogy olvassanak többet róla a www.mkgandhi-sarvodaya.org
–ot lapozgatva.
Mielőtt folytatnánk India
más kiemelkedő személyiségeivel, hadd pillantsak vissza az erőszakmentesség
gyökereire Indiában. Ismét a legjobbnak tűnik két web-oldal olvasását
ajánlani Önöknek: a www.britannica.com/seo/s/satyagraha
–ban megismerkedhetnek Mahatma híres erőszakmentesség elvének, másként
satyjagrahának az alapjaival, valamint a hinduk, buddhisták és különösen
a dzséjnek alapvető etikai erényével, az ahimsza elvével, ami az
ősi alapja az erőszakmentességnek. A www.dfong.com/nonviol/basicsat.html
rövid, egyszerűsített összefoglalója a szatyjagrahának, kiváló
azoknak, akik nem kívánnak mély részletekbe tekinteni (a lap címe:
“A szatyjagraha alapkoncepciója”).
Az ahimsza hatása oly mély
volt, hogy India egyik uralkodójának vezérelvévé vált. Asoka, a
buddhista uralkodó (uralkodása idején vált a buddhizmus “államvallássá”)
a Krisztus előtti 3. évszázadban megfogadta, hogy nem folyamodik többé
erőszakhoz és oszloptörvényeiben az állati élet szentségét
hangsúlyozta. Az ember hajlamos hitetlenkedni: egy uralkodó a
Krisztus előtti 3. évszázadban!
Három azok közül a vallások
közül, amelyeket India adott a világnak alaptanításként kezeli
az erőszakmentességet. Visszatérünk erre a kérdésre később. A
hinduizmus, buddhizmus és dzséjnizmus sohase törekedett mások megtérítésére,
különösen nem erőszak alkalmazásával. A betolakodók közül
sokat mélyen befolyásolt ez a koncepció. A nagymogulok egyik
legnagyobbika, Akbar valószínűleg az első uralkodó volt a világon,
aki igyekezett a birodalma népeit közelebb hozni egymáshoz, egységbe
fogni országa vallásait, még keresztény papokat is behívva külföldről.
Nem kétséges, hogy ezt az erőszakmentesség teóriájának hatása
alatt tette.
Majdnem lehetetlen kiválasztani
a sok kiválóság közül a modern India azon nagy alakjait, akiket
lapunk építésének ilyen korai stádiumában be kell mutatnunk.
Megkísérlünk néhányat kiválasztani közülük, tudva, hogy többeket
fel kell a lapra vennünk egy későbbi időpontban.
Jawaharlal Nehru volt a második
Mahatma mögött az egész függetlenségért folytatott küzdelem
alatt és ő volt az első ennek a fantasztikusan gazdag, hihetetlenül
változatos, hatalmas országnak a kormányánál, annak az országnak
a kormányánál, amelyet a függetlenné válás pillanatában
darabokra téptek, amely végtelenül elszegényedett és amely vérfürdőben
úszott. A napokban azt mondták nekem, hogy Indiában nem tekintik őt
többé a modern India nagy alakjának, mert a miniszterelnöki székben
túlságosan sok hibát vétett (csak gyaníthatom, hogy a Szovjetunióhoz
fűződő akkori szoros kapcsolatai miatt érheti ma vád). Számomra
ő örökre kiemelkedő személyiség marad: képes volt stabilizálni
a belső helyzetet, elkezdeni a koncepciózus ipari fejlesztést és
nemzetközi elismerést, elismertséget kivívni az országnak. A
szovjetektől “függősége” ellenére volt bátorsága - az új független
országok egyik vezetőjeként - szót emelni az 56-os magyar
forradalom szovjetek által történő letörése ellen. Olvassanak többet
róla a www.cncw/India/nehru.htm
–ben. Itt is emlékeztetem Önöket szép beszédére: www.itihaas.com/independent/speech.htm
.
Nehru lánya, Indira Gandhi
a “kötelező” következő nagy politikusa Indiának. Közelről
volt módomban az “uralkodását” figyelemmel kísérni: első
indiai kiküldetésem átfedésben volt első miniszterelnökségének
időszakával. Valóban óriási volt: nyugodt, szerény, minden
mozdulatában arisztokrata, bölcs.
Először 1972-ben láttam,
amikor megnyitotta a II. Ázsiai nemzetközi Vásárt, ahol a magyar
pavilon igazgatója voltam. Szép beszédet mondott angolul, majd –
elnézést kérve a külföldi hallgatóságtól – pár mondatot
hindiül mondott el, megköszönve a Vásár építőinek a végzett
munkát, külön szólva a munkásokról. Meglepő aktus volt abban az
országban, ahol a kasztrendszernek az egész társadalomban mély gyökerei
voltak, abban az országban, ahol munkásnak lenni a semmi szélén létet,
a nemlétezéstől egy lépés távolságot jelentett.
Később, amikor valamikor
1977-ben nem választották újra, ejtése sokkhatásként ért.
Tipikus nem szavazás történt, amit nem értettem. Voltak hibái, erőteljesen
dolgozott például azon, hogy a fiából politikust, sikeres
politikust faragjon, de messze a legjobb volt az indiai politika arénájában.
Amikor indiai ismerőseimnek
azt mondtam, hogy vissza fog még jönni, hitetlenkedve mosolyogtak.
Egyikük megemlítette később, hogy én voltam az egyetlen külföldi
kapcsolata, aki komolyan hitt Indira Gandhi politikai jövőjében.
Megnyerte a következő választásokat
és úgy tűnt, ismét kemény kézzel vezeti az országot. A korábbiaknál
is súlyosabb hibát vétett azonban a dinasztia következő tagjának
Radzsivnak a politikai életbe erőltetésével, örökösévé tételével.
A személyes védelmét ellátók által történt lemészárlása
azonban ismét sokk volt. India elveszítette Indirát, azt a hölgyet,
aki egész életét hazájáért, annak minden egyes állampolgáráért
áldozta.
A nagy embereknek kötelezően
erőszakos halállal kell meghalniuk? És többnyire azok kezétől,
akik a legtöbbet kapják áldozatuktól?
Nem tudok igazán jó web-oldalt
ajánlani róla, csupán egy rövidet: www.women3rdworld.about.com/msub9.htm
. Igyekszem egy jobbat is megnevezni később.
Indira Gandhi két
szempontból is csoda volt számomra: nő volt és ráadásul elvált
nő. Indiában a nők messze nem élveztek egyenlő elbírálást a férfiakkal.
A válás pedig valami hallatlan dolog volt, ami a nőket általában
kitaszította a társadalomból. És mégis, megválasztották nem
csupán elsőnek a férfiak között, hanem el is ismerték – az
ortodox hinduk jelentős része is – mint az ország kiváló vezetőjét.
Csoda, megmagyarázhatatlan csoda, bizonyítva, hogy semmi se
lehetetlen a világon, bizonyítva az indiai gondolkodás rugalmasságát.
A politika politika, többnyire
piszkos. A politikusok lehetnek – ritkán, mint Indiában –
kiemelkedő személyiségek. Az igazi oszlopai a társadalomnak
azonban, véleményem szerint, a gondolkodók, költők, írók, a társadalmat
előrevivő betűk, szavak, szép eszmék alkotói.
India számos ilyen oszlopa
közül kettőt nevezek meg.
Egyikőjük az indiai
modern irodalom és gondolkodás legnagyobb alakja, Rabindranath
Tagore, Bengál szülötte, ahol három évet töltöttem el. (A nevét
gyakran írják Rabindra-Nath-nak, ahol a Nath előkelő származást
jelentő toldat, mint a magyarban az –ssy, a németben a von, az örményben
az Aj- és Tagore-t Tagor-nak ejtik.) Ezúttal nem javasoljuk Önöknek,
hogy köteteket olvassanak el tőle, csupán két rövid írást ajánlunk
a figyelmükbe. Az egyiket abból az alkalomból írta, hogy fát ültetett
a magyarországi Balatonfüreden, ahol az akkor még híres szívkórházban
gyógykezeltette magát. Szeretem ezt a verset és a mellszobrát is,
amelyet itt láthatnak. A szokás, hogy nevezetes alkalmakkor vagy látogatások
alkalmával fát ültessenek Balatonfüreden, azt hiszem, az ő faültetésétől
ered.
Remélem, nem hibázok, ha
azt említem, hogy a bengáliak általában költők. Szóltam már
arról, hogy az indiaiaknak különleges tehetségük van a programozáshoz.
Tehetséges szónokok is. Amikor Indiába érkeztem, papírról
felolvasott unalmas beszédekhez voltam szokva. Az indiai szónokok többsége
hosszú beszédeket mond papír nélkül, spontán gondolatfűzéssel.
A bengáliak ugyanezt fantasztikus módon adják elő: még ha nem is
érti a hallgató a nyelvet, azt megérzi, hogy a beszédet majdnem
mint verset adják elő, melódiája van és rímek csengenek ki a szövegből.
Nem csoda, hogy India költő-óriása bengáli volt.
Figyelmükbe ajánlom a www.india-today.com/millennium/100people
lapot, ahol róla is jó, tömör összefoglaló található.
Az indiai gondolkodók másik
általam választott oszlopa Dr (ki ragasztotta a nevéhez ezt a két
nagyon idegen betűt?) Sarvepalli Radhakrishnan. Két művét olvastam:
a “Keleti vallások és nyugati gondolkodás”-t és a
Radhakrishnan Reader-t (főként az ő műveiből áll) és biztos
vagyok benne, hogy nem csak India, hanem az egész világ egyik
legnagyobb filozófusa és talán többet tett Kelet és Nyugat egymáshoz
közelítése érdekében, mint politikusok százai. Ha bele akarnak
tekinteni az indiai agyvelőbe, olvassák őt:
www.msci.memphis.edu/~ramamurt/srk_phil.html
www.dir.notbot.lycos.com/society/History/Asian/India
www.indiasurvey.com/biodata/radhakrishnasarvepalli.htm
Meg kellene említenem néhány
Ustad előnevet viselő nagyság nevét. Az Ustad-ot is az egész
nemzet adományozza, de zenészeknek. Ők is többet tesznek a népek
barátsága érdekében, mint a politikusok. Később írunk róluk, a
Zene fejezetben.
Azt mondják, nem illik
foglalkozni élő személyekkel engedélyük nélkül. Itt kérem meg
Mr Jyoti Basu-t, az indiai munkásmozgalom legfontosabb személyiségét,
a kommunista vezetőt, hogy mondhassak róla néhány szót. Idősebb
lehet 80 évesnél, de tudom, hogy ma is Nyugat-Bengál választott
baloldali kormányának a főminisztere. Azért bátorkodom Magyarország
mai jobboldali világában pár dicsérő mondatot írni róla, mert
nem csak a nyomorúságosan szegény indiai munkásosztály atyjaként
ismert, hanem az indiai tőkések is elismerték, mint kiváló vezetőt
és tárgyaló-partnert. Hallottam nagyon gazdag tőkést társaságban
nyilatkozni, amikor sztrájk tört ki Kalkuttában (általában sokkal
durvább, mint a nyugati féltekén): ha szerencsénk van Jyotidzsi
(!) veszi kézbe az ügyet. Végzettségét tekintve orvos, de egész
életét – éjjel-nappal dolgozva – arra szentelte, hogy azokon
segítsen, akik igazán elnyomottak ezen a földön, India szegényein.
Százmilliókról van szó.
Ő és kedves felesége
abban az elképzelhetetlen tisztességben részesített bennünket,
hogy az utolsó Indiában töltött esténket velünk töltötték,
elfogadva vacsora-meghívásunkat. A megtiszteltetés Magyarországnak
szólt.
Ő is szerepel az Indiát a
19. században formáló 100 legfontosabb személy között:
www.india-today.com/millennium/100people
.
És végül megemlítenék
egy magyar nevet India nagy lelkei között: Körösi-Csoma Sándor
(Alexander Korosi-Csoma vagy ki tudja, hogy ferdítik a nevét).
Tehetem, mert Kalkuttában láttam a szobát, amelyikben éveket töltött
indiai írások tanulmányozásával, dolgozott az első tibeti-angol
szótáron és hallottam szakértőket úgy beszélni róla, mint
India szentjéről. Olyan embert írtak le, aki hajnaltól napestig
dolgozott a pár négyzetméteres szobában, a sarkán ülve, teát és
morzsányi eledelt fogyasztva, gyertyafénynél. A magyarok eredetét
kutatva jutott olyan messzire és az indiai eszméktől érintve – a
rendkívül kevés külföldi egyikeként – buddhista szerzetesként
élete nagy részét az indiai filozófia, vallások és nyelvek
tanulmányozásával töltötte. A tudományok szentje, valóban.
Dardzsilingben temették el, de kalkuttai szobáját mint egy indiai
gondolkodó múzeumát kezelik.
