Halmos
Antal
Történelem
A
választásunk ezúttal egyhangú volt: www.itihaas.com
. Ha ezt a lapot áttanulmányozza, jó áttekintést kap India történelméről.
(Az utóbbi időben valami gond van vele, ezért ajánlok egy élő másikat:
Kamat
. Készül
egy kizárólag India történelmével foglalkozó lap is, remélhetőleg
hamarosan használható lesz: History
of India
)
Túlságosan
is sok kérdésben a nem indiaiak furcsán interpretálják a történelmet.
Lehetetlen valamennyivel foglalkozni olyan rövid kommentárban, mint
az enyém.
Itt
csupán néhány aspektust érintek.
Gyakorlatilag
minden betolakodó letelepedett Indiában (vagy akárminek nevezzük
az adott pillanat népeinek ősi konglomerátumát a szubkontinensen)
és lassan beleolvadtak a leigázott közegbe. Talán az egyetlen
“nagy hullám”, amelyik tartósan uralkodott India felett és
ellenállt ennek a megemésztő erőnek, a britek voltak. Túlságosan
is büszkék voltak magukra, az indiaiak szokásai, életvitele túl távolinak,
érthetetlennek bizonyult számukra, felsőbbrendűségi érzésük (nem
habozok a rasszizmus kifejezést használni) egyszerűen
lehetetlenné tette, hogy feloldódjanak a gyűlölt közegben. India
végül megunta és kiokádta őket ebből a gazdag világból.
Egyetlen
példa, mennyire undorítóak és durvák lehettek a britek
Indiában: a függetlenné válás után sokáig fenn maradt egy tábla
a Breach Candy Club kapuján Bombayban – mondták nekem komoly
bombayi üzletemberek – amelyen “Kutyáknak és indiaiaknak belépni
tilos” tilalom volt olvasható.
A
britek számtalan fejlődést segítő instrumentumot adtak Indiának:
létrehozták az egységes Indiát, átfogó jogi, oktatási, egészségügyi
rendszereket ültettek át, megépítették a világ leghosszabb vasúthálózatát
(irányították az építést), utakat építettek, fantasztikus szépségű
ősi emlékeket fedeztek fel, modern ipart telepítettek és végül,
de nem utolsósorban a nyelvüket adták Indiának, amelyik a lakosság
egységbe tömörítésének egyik legfontosabb eszközének bizonyult.
Ezt az indiai gondolkodók többsége nagyra értékeli. Mégis, Nagy-Britannia,
a kegyetlen hatalmak közül a legkevésbé kegyetlen gyarmatosítónak
nem csak azért kellett feladnia Indiát és kivonulnia onnan, mert a
Mahatma által szervezett és vezetett békés ellenállás megrázta
a rendszert és a szégyen árnyékát vetette erre az óriás szörnyetegre,
de azért is, mert az általuk telepített modern ipar teljesen szétrombolta
az ország kisiparát, aláásva tízmilliók életét. Az éhhalál
általános és gyorsan terjedő jelenséggé vált és a britek képtelenek
voltak meggyógyítani a gyarmati rendszernek ezt az iszonyatos betegségét.
A brit gyarmati uralom végső szaldója óriási mínuszokkal záródott,
ha indiai oldalról vizsgáljuk azt.
India
hálája kifejezéséül az országot elhagyó utolsó csapategységet
annál az India Kapujánál búcsúztatta Bombayban, amelyet az
1911-ben a Koronagyarmatra látogató V. György királynak emeltek.
Az utolsó, szégyenben kivonuló katonáknak azon a Kapun keresztül
kellett kivonulniuk, amelyet dicső királyuk tiszteletére emeltek.
Utolsó
– nagyon személyes – megjegyzésem: teljesen meg vagyok győződve
arról, hogy India feldarabolása, legalábbis úgy, ahogy azt a Brit
Birodalom egyik legnagyobb előkelősége végrehajtotta, egyike volt
az emberiség szégyenteljes történelme során más népek ellen elkövetett
leggyalázatosabb bűnöknek . Igaz, hogy egyetlen indiai muzulmán személyes
ambíciói jelentős szerepet játszottak abban, hogy ellenséges
hangulat uralja el a hindu-muzulmán viszonyt, de azzal, hogy egy önmagára
végtelenül büszke, Indiáról nem sokat tudó arisztokratát küldtek
oda a kérdést megoldani, azzal, hogy ez a személy lehetetlen határidőt
tűzött ki, majd olyan térkép alapján húzatta meg a határokat a
hindu India és a két Pakisztán között, amelyeket kapkodva készítettek
el ebből a célból, bűn volt, amely több mint másfélmillió
indiai halálát okozta. Ostoba bűn. Hasonló ahhoz, ahogy a győztes
hatalmak Magyarországot darabolták fel az I. Világháború után,
vagy ahogy a cár-atyuskák, majd Sztálin szoktak határokat rajzolni,
szomszédnépeket csatolva birodalmukhoz.
Bevallom,
hogy minden általam hallott vagy olvasott beszéd közül legjobbnak
azt a beszédet tartom, amelyet Jawaharlal Nehru mondott el 1947
augusztus 14.-én éjfélkor, amikor deklaráltatott India függetlensége.
Idézzük a beszédet: www.itihaas.com/independent/speech.html
(a
lappal valami gond van, ezért adok másik lehetőséget is: Nehru's
speech
)
(Örülnénk,
ha a beszéd magyar fordítását valaki beküldené vagy ha jó tollú
író vállalkozna a lefordítására. Olyan gyöngyszem, amelybe az
én bicskám beletörne.)