Halmos Antal

Történelem

A választásunk ezúttal egyhangú volt: www.itihaas.com . Ha ezt a lapot áttanulmányozza, jó áttekintést kap India történelméről. (Az utóbbi időben valami gond van vele, ezért ajánlok egy élő másikat: Kamat . Készül egy kizárólag India történelmével foglalkozó lap is, remélhetőleg hamarosan használható lesz: History of India )

Túlságosan is sok kérdésben a nem indiaiak furcsán interpretálják a történelmet. Lehetetlen valamennyivel foglalkozni olyan rövid kommentárban, mint az enyém.

Itt csupán néhány aspektust érintek.

Gyakorlatilag minden betolakodó letelepedett Indiában (vagy akárminek nevezzük az adott pillanat népeinek ősi konglomerátumát a szubkontinensen) és lassan beleolvadtak a leigázott közegbe. Talán az egyetlen “nagy hullám”, amelyik tartósan uralkodott India felett és ellenállt ennek a megemésztő erőnek, a britek voltak. Túlságosan is büszkék voltak magukra, az indiaiak szokásai, életvitele túl távolinak, érthetetlennek bizonyult számukra, felsőbbrendűségi érzésük (nem habozok a rasszizmus kifejezést használni) egyszerűen lehetetlenné tette, hogy feloldódjanak a gyűlölt közegben. India végül megunta és kiokádta őket ebből a gazdag világból.

Egyetlen példa, mennyire undorítóak és durvák lehettek a britek Indiában: a függetlenné válás után sokáig fenn maradt egy tábla a Breach Candy Club kapuján Bombayban – mondták nekem komoly bombayi üzletemberek – amelyen “Kutyáknak és indiaiaknak belépni tilos” tilalom volt olvasható.

A britek számtalan fejlődést segítő instrumentumot adtak Indiának: létrehozták az egységes Indiát, átfogó jogi, oktatási, egészségügyi rendszereket ültettek át, megépítették a világ leghosszabb vasúthálózatát (irányították az építést), utakat építettek, fantasztikus szépségű ősi emlékeket fedeztek fel, modern ipart telepítettek és végül, de nem utolsósorban a nyelvüket adták Indiának, amelyik a lakosság egységbe tömörítésének egyik legfontosabb eszközének bizonyult. Ezt az indiai gondolkodók többsége nagyra értékeli. Mégis, Nagy-Britannia, a kegyetlen hatalmak közül a legkevésbé kegyetlen gyarmatosítónak nem csak azért kellett feladnia Indiát és kivonulnia onnan, mert a Mahatma által szervezett és vezetett békés ellenállás megrázta a rendszert és a szégyen árnyékát vetette erre az óriás szörnyetegre, de azért is, mert az általuk telepített modern ipar teljesen szétrombolta az ország kisiparát, aláásva tízmilliók életét. Az éhhalál általános és gyorsan terjedő jelenséggé vált és a britek képtelenek voltak meggyógyítani a gyarmati rendszernek ezt az iszonyatos betegségét. A brit gyarmati uralom végső szaldója óriási mínuszokkal záródott, ha indiai oldalról vizsgáljuk azt.

India hálája kifejezéséül az országot elhagyó utolsó csapategységet annál az India Kapujánál búcsúztatta Bombayban, amelyet az 1911-ben a Koronagyarmatra látogató V. György királynak emeltek. Az utolsó, szégyenben kivonuló katonáknak azon a Kapun keresztül kellett kivonulniuk, amelyet dicső királyuk tiszteletére emeltek.

Utolsó – nagyon személyes – megjegyzésem: teljesen meg vagyok győződve arról, hogy India feldarabolása, legalábbis úgy, ahogy azt a Brit Birodalom egyik legnagyobb előkelősége végrehajtotta, egyike volt az emberiség szégyenteljes történelme során más népek ellen elkövetett leggyalázatosabb bűnöknek . Igaz, hogy egyetlen indiai muzulmán személyes ambíciói jelentős szerepet játszottak abban, hogy ellenséges hangulat uralja el a hindu-muzulmán viszonyt, de azzal, hogy egy önmagára végtelenül büszke, Indiáról nem sokat tudó arisztokratát küldtek oda a kérdést megoldani, azzal, hogy ez a személy lehetetlen határidőt tűzött ki, majd olyan térkép alapján húzatta meg a határokat a hindu India és a két Pakisztán között, amelyeket kapkodva készítettek el ebből a célból, bűn volt, amely több mint másfélmillió indiai halálát okozta. Ostoba bűn. Hasonló ahhoz, ahogy a győztes hatalmak Magyarországot darabolták fel az I. Világháború után, vagy ahogy a cár-atyuskák, majd Sztálin szoktak határokat rajzolni, szomszédnépeket csatolva birodalmukhoz.

Bevallom, hogy minden általam hallott vagy olvasott beszéd közül legjobbnak azt a beszédet tartom, amelyet Jawaharlal Nehru mondott el 1947 augusztus 14.-én éjfélkor, amikor deklaráltatott India függetlensége. Idézzük a beszédet: www.itihaas.com/independent/speech.html (a lappal valami gond van, ezért adok másik lehetőséget is: Nehru's speech )

(Örülnénk, ha a beszéd magyar fordítását valaki beküldené vagy ha jó tollú író vállalkozna a lefordítására. Olyan gyöngyszem, amelybe az én bicskám beletörne.)