A reimsi katedrális maga a csoda, leírhatatlanok a méretei, szépsége, külső-belső művészi értéke.
Tovább haladva meglepő volt a sztráda üressége: a forgalom jórészt párhuzamos alacsonyabbrendű utakon zajlott. Aztán meg, ahogy Párizshoz közeledtünk, a sztráda 10-15 kilométerenkénti bővülése egy-egy sávval és ennek ellenére a forgalom sűrűsödése, gyorsulása, vadulása. Végül úgy zúdult-dübörgött be 5 sáv, 120-130 km/óra fölött száguldó kamionokkal, mint a tatár horda Magyarországra.
A szocialista autógyártás csúcsa, a Lada 1500-asunk itt gyorsan fel is mondta a szolgálatot, köhögve-prüszkölve, akadozva araszoltunk el vele a külvárosi szállodánkig. Elindultunk élelmiszer-bevásárlásra, a közeli kis boltban szájtátva néztük a 8-10 m hosszú sajt-pultot, legkevesebb 150 sajtféleség között lehetett válogatni.
A párizsi városnézésre a beteg autóval indultunk el, hamarosan le is döglött az egyik körforgalomban, senki füle botját se mozgatta, szép nyugodtan kerülgettek minket. Az eredmény: míg én a mai napig szeretettel emlékszem Párizsra, a pár nap csodái feledtették a kellemetlenséget, addig feleségem utálattal emlékezik vissza rá. Hogy kell vigyázni!?
Nem teszek kísérletet Párizs leírására. Én érdekesnek, szépnek, izgalmasnak találtam. A múzeumok közül a Louvre így, kétnapos túristaként nézve emészthetetlen. Végigkocogtunk egy töredékén, megcsodáltuk Monna Lisa-t és a németalföldieket, az olasz festészetet, a szobor-kiállítást és sok más remek alkotást.
