Két oka volt, hogy 73 évesen vállalkoztam ötnapos szlovéniai autókirándulásra: búcsút vehettem a bledi golfpályától, és megnézhettem Európa legnagyobb cseppkőbarlangját Posztojna mellett. Ajándéknak tekinthettem Pirant is, a legszebbnek tartott tengerparti városkát. Aki belelapoz a múlt emlékeiről írtakba, az érzékelheti, hogy maga Bled, a kirándulás központja, Bohinj, az egyik célpont, Ljubljana - ami szerepelt a programban, de ahová a golf és eső miatt el se jutottam - sok újat nem hozhatott számomra. A tengerparton is jártam, Koperben, Portorozsban félnapot-napot töltöttem, Izolán is átautóztam, Piran hiányzott a palettáról.

Élményszámba ment a rendezettség, tisztaság, az érzékelhető gyors fejlődés.

És hogy nem láttam koldust az egész országban.

A fentebb megtekinthető fotók képet adnak a kirándulás szépségeiről. Néhány mondattal egészítem ki csupán.

Minden elképzelhető meteorológiai szolgálat esős időt jósolt a teljes időszakra: 3 nap és egy-egy nap utazás. 
Mikor esett? Amikor golfoztam. Bizonyára van, aki rácsodálkozik a búcsú szóra. Nagy valószínűséggel tényleg elbúcsúztam Bledtől: a jobb karom fadarabbá vált ismét, sok év után, ettől-e vagy a kortól magától sokat romlott a játékom az utóbbi félévben. Ezúttal az első 9 lyukat a harmadik pályaszakaszon meginduló eső ellenére elfogadhatóan teljesítettem ugyan, de a második kilenc elején (elindult) versenybe ütköztem és elkalandoztam a "tavi" pályára, ahol az erősödő esőben és fáradó karral mind nehezebben és kedvetlenebbül játszottam. Bár tökig áztam, szép volt, Bled.
A szigetecske kis templomában harangoztam egyet, állítólag jól. A csodás tó partján emelkedő sziklára épült vár változatlan szépségben tárulkozik a vendégei elé. Végül komoly sikert arattunk a nejemmel a zubogó Vintgar melletti pisztráng-étteremben: fantasztikus méretű és zamatos pisztrángjaik elragadtatással töltötték el (és meg) a társaság tagjait. Volt aki ünnepélyes nyilatkozatot tett: a jövőben, ha pisztrángot fog enni, ez az étterem és én fogunk megelevenedni számára. Biztos, hogy magam is életem legjobb pisztrángját fogyasztottam. Aki bevetődik ebbe az étterembe, a séf pisztrángját rendelje!

Bohinj sármja változatlan.

A posztojnai cseppkőbarlang befogadhatatlan méretű és szép. 'Gyerekvasút' visz be a központi csarnok-sorba, ahol betonút vezet végig a fantasztikus képződmények tárházain, majd vonaton viszik ki a fáradt látogatókat. A cseppkövekről készült  fotóim jelentős része életlen, csak a legrosszabbakat selejteztem ki, amik bármilyen szempontból mutatnak valamit a látványosságból, azokat felraktam. Elnézést, ha untatom vele a nézőket.

Végül Piran, ez a csöppnyi kis olaszos város rendkívüli látványosság, de nem választanám se lakhelyül, se fürdőhelyül. Ma már múzeum: sorompóval védik az autódömpingtől, jól megfizettetve a parkolást. Be lehet ugyan hajtani, de minek, keringhet az erre vállalkozó balga. A tengerparti épületek szépek és jól ápoltak, beljebb már vegyes a kép. Valószínűleg nem találták még ki, hogyan lehet modernizálni az épületeket, lakásokat. A keskeny utcácskák részben gyönyörűek, részben kopottasak. Sznobok paradicsoma lesz rövidesen, úgy vélem.

Szlovénia messze elhagyott bennünket, futhatunk utána, ha lesz mivel futnunk.

És ismétlem: nem láttam koldust az egész országban.

Még egy hiányt észleltem. Akárhogy tekertem a nyakam, Szlovéniában legalább két fontos területen nem láttam a külföldi (mindig rabló) tőke dominanciáját: a benzinkutak között elvétve akad egy-egy ÖMV vagy más idegen, az általam látott bevásárló-központok kivétel nélkül mind helyiek voltak! Ezen a két területen nagyon korlátozva működhetnek a bevásárlóerő-szivattyú hálózatok. Bölcsebb ország, mint mi, idióták vagyunk.

Jesszusom, hát elfeledkeztem Ptujról, a ptuji híres-nevezetes várról, amelyik alatt dolgos éveim alatt többször elhajtottam, sohasem volt időm a megtekintésére. Most ez volt az első megálló. Kellemes hal-étteremben ebédeltünk meg a vár közelében és felkocsiztunk a vár aljába. Az első fotók róla szólnak, igazán jó élmény, remek látnivaló.