Rostás-Farkas György

CIGÁNYSÁGOM VÁLLALOM

India elhagyása szakaszosan, csoportokra, nemzetségekre, családokra bomolva, térben és időben különböző hullámokban történt. Talán ezekben a századokban bomlott, szakadt a cigányság egysége. Dezintegrálódtak, s a folyamat ellenhatásaként erősödött a kisebb-nagyobb csoportok összetartozása. A nép életben maradását jelenthette a kisebb csoportok szoros köteléke, szigorúan megalkotott törvénye. Ez lehet a cigányság alapvető hagyatéka: megtanulta az életbenmaradás ezerszínű fortélyait, dresszurán, viszontagságait. Mivel a szétszakadt, talán egymással kapcsolatot sem tartó csoportok különböző életkörülmények közé sodródtak, saját norma- és értékrendjük, nyelvük is gyakran eltérővé vált. A külső szemlélő számára életmódjuk kaotikus, indokolatlan. Talán azért, mert a külső szemlélő, a befogadó, adott esetben üldöző nép a norma, törvény érvényesülését csak az adott szituációban látta, hatását érezte, nem tudhatta, hogy az a szabály, törvény, amely alapvetően eltért az övétől, ennek a c'gány csoportnak, családnak az életben maradását jelentette. Es ez minden élőlény joga, sajátja.

Az adott család, törzs; nemzetség saját norma- és értékrendjének kialakulására több tényező hathatott:

- az adott embercsoport egyéneinek jelleme, képességei, a csoport élén á116 vajda, törzsfőnök szociális ereje, a csoport homogenitása, heterogenitása, az addig megélt együttes tapasztalat, kudarc. siker stb.

- a vándorlásuk során kialakult konfliktushelyzetek megélése, túlélése, kompromisszum befolyásolhatta a saját csoportra érvényes normamrend kiépülését. átvették, vagy éppen megtagadták az érintett terület la kőinak életvitelét. S ugyanez segíthette a kohéziót, a homogenitást, vagy éppen ellenkezőleg, bontotta ezt.

Befolyásoló tényező lehetett - részint a már leírt - fogadtatás is, amit bizonnyal befolyásolt az adott csoport és a befogadó nép norma- és értékrendje közötti hasonlóság, különbség. Ezt még befolyásolták mindenképpen az akkor éppen érvényben lévő állami rendelkezések, törvények is, - amelyeknek nem kis szerepe lehetett a máig is élő előítéletek képzésében. Bár ebben nyilvánvanlóan - sajátos etikájukkal, ha ezt így lehet fogalmazni - a cigányok is hatótényezők voltak.

A dezintegrációt - s egyben a csoport-kohéziót - növelhette a cigányságon belül a nyelvi jelleg elkülönülése s e tény konfrontációja az érintett területek népének nyelvével.

Nyelvészeink azt állítják, hogy a cigányok nyelve, a "romapi" az ősi szanszkrit leszármazottja, rokona a hindinek, mely India mai nyelve, és a hindosztáninak, mely Pakisztán nyelve. Vándorlásuk során az ind alapnyelvre jövevényszavak rétegződtek, de nem bontották meg a nyelv egységét.

A cigány nyelvben több dialektus, nyelvjárás van. E dialektusokban többnyire a lexikális elemek térnek el, a ragozási rendszerben való eltérést az időbeni eltávolodás okozta. Az első cigány csoport, a kárpátiak, elkerülték a román nyelvterületeket. Nyelvük archaikusabb volt (ma is az), fejlődésben eltért a későbben érkezett oláhcigányokétól. A kárpáti dialektusokban inkább szláv eredetű. míg az oláh dialektusokban inkább román eredetű jövevényszavakat találunk többségében, ugyanígy nyelvtanilag is különbség fedezhető fel a két dialektusban. A kárpátiak egy része az idők folyamán feladta saját nyelvét, asszimilálódott, és az adott ország nyelvét vette át.

Ezek pl. magyar cigányok, román cigányok. német cigányok stb. Magyarországon - és hasonlóan más országban is -, a cigányok vagy cigány anyanyelvűek, vagy nem cigány anyanyelvűek (magyar, román, német, cseh, angol stb.). Erdős Kamill neves cigánykutató a magyarországi cigányokat is nyelv szerint osztályozza. Így tehát vannak cigány anyanyelvűek. román anyanyelvűek, magyar anyanyelvűek (ezek neve: romungro). A cigány és nemcigány nyelvészek abban megyeznek, hogy az oláhcigányok őrizték meg leginkább ősi nyelvük legtöbb elemét. Magyarázata talán az, hogy legkésőbb érkeztek, s közösségi formájúkat is megőrizték, s így legkevésbé .,keveredett" nyelvük más népek nyelvével.

A törzseket, nemzetségeket azonban nemcsak vérségi kötelék tartotta össze, hanem a foglalkozás is. Az azonos tevékenységre szerveződött családoknál a nyelv is sajátosan fejltídött - az eltérő foglalkozás eltérő szókészletet is eredményezett. (Pl. a CERHÁROK a sátorozás szavait őrizték meg, innen a nevük is, vagy a FREDYELÁROK a fúrókészítéssel kapcsolatos szavakat, fogalmakat.)

Még ma is jelentős eltérést mutat - az egyes területeken lakóhelyeken élő cigányok nyelve, bár alapjaiban megegyezik. A cigányul megjelent kötetek, újság, az ún. cigány irodalmi nyelvet reprezentál ják.

Feltehetően Indiában a cigányok zenéléssel, kézműiparral foglalkoztak. A mai indiai cigánytörzsek, a domok és bandzharák - (kb. 15 millióan vannak) foglalkozása is megegyezik a cigányokéval. Később az egyre inkább letelepedők tókereskedelemmel, cserekereskedelemmel, alkalmi munkával stb. keresték meg kenyerüket. A kereskedelem kiterjedt a kézműipari termékek cseréjére, majd eladására (tepsi, üstház, teknő, faka. nál, furó, üst, stb; állatok tartása, hízlalása, csere, eladás). Egyéb anyagokat is - toll, ruha stb. - érintett a csere, illetve ezeket pénzért adták el.

A törzsi-nemzetségi közösségek élete, törvénye, nevük tükrözi a cigányokra jellemző akkori viszonyokat. A szájhagyományok, krónikák és az öregek emlékezete még őrzi a híreshirhedt neveket, melyek fennmaradtak. E nevek életmódot, híres személyiségeket, foglalkozásokat, települések neveit őrzik.

Életmódot tükröz pl. cerhari , sátorosok neve, akik nyilván lakóhelyük alapján neveztettek így, vagy a bodvari, bádéskocsisok, kherari, házasok, házalók.

Híres, hírhedett vajdától kapták nevüket a chokeshtyl nemzetség, Choko vajda, nenekeshtyi nemzetség, Neneka vajda, dudumeshtyi nemzetség, Duduma vajda, caranyeshtyi nemzetség, Carana Gurano vajda, duceshtyi nemzetség, Duca vajda stb.

Alapvető foglalkozásra utalnak az alábbi fennmaradt nevek:

colari (szőnyeges),' mashari (halász), bugaci (bőrős), churari (késes) khelderashi (üstfoltozó), dirzari (rongyos), xarkomari (rézműves), gumari (marhahajcsár), fodozova (edényfoltozó) ursari (medvetáncoltatók), lavurari (hegedűs), khasari (szénások) stb.

A településük nevét őrzik: makoveshtyi (makó nevéből), hercegeshtyi (hercegszőllős), buzeshtyi (buzau nevéből) stb.

Más nevek valamilyen híres történet vagy jellegzetesség nyomán képződtek:

shoshojeshtyi (nyal) ruveshtyi (farkas), mangeshtyi (kéregetők/, kanraleshtyi (sündisznósok/, chiriklyi (madár) stb.

E törzsek-nemzetségek osztályozhatók lennének nyelvi jellegzetességek alapján is, mert vannak, akik hasonló nyelvi elemeket, szabályokat alkalmaznak. Ma is emlékeznek néhányan arra, hogy ők mely törzs-nemzetség leszármazottjai. Erről beszélnek, s ez önmeghatározásuk fontos elemévé vált. Így az oláhcigányok egynéhány nemzetségének, törzsének leszármazottai ma is fellelhetők. Ujkígyóson az egyik család a masharik utódjának vallja magát. Személynevük gyermekkorukban fogalmazódott meg, Napi a családfő, felesége Babus. Honnan ered nevük, ma már nem emlékeznek rá, de saját jaknak tart ják maguk is, mások is.

A mashari törzsre a szájhagyomány alapján jellemző volt az erős érzelmi kötődés, összetartás. Ezt a nemzetséget nem jellemezte az erőszak és agresszivitás. Inkább a nyitottság, a környezetükhöz való bizonyos mértékű alkalmazkodás, beilleszkedési törekvés. A többi nemzetségtől eltérően nyitottabbak, megbocsájtóbbak voltak a "normaszegőkkel", ami pl. a többi nemzetségnél szigorú elűzetést vont maga után. Ha egy nő másodszor is férjhez ment - akár ha özvegyen is - a masharóknál nem vont ilyen kegyetlen rendszabályozást maga után. (Ennek a normának az lehetett a funkciója, hogy a családokban született gyermekek nevelésétől ne vegye el az energiákat egy új "szerelem", azaz az asszony szigorú kötelessége volt a gyerekek felnevelése, összetartása...) Mivel a masharik híresek voltak hűségükről, elkötelezettségükről, norma-betartásukrcSl, ezért is lehettek engedékenyebbek a normaszegőkkel, mert ke~ vesebb volt az engedetlenek száma. Vallásosak voltak. Kevu_ sebb előítéletet fogalmaztak meg más nemzetségekkel, törzsekkel szemben mint a többiek, ezért viszonylag békésebben éltek. A családon belül a gyerekeknek hamar ugyanolyan tekintélyük lett, mint a felnőtteknek. A férfi volt a családfő, az irányító, de a kereset megszerzéséből az asszony ugyanúgy kivette a részét. Az ősi időkben valószínű, hogy halászattal foglalkoztak, innen a nevük, de később a ltitenyésztés vált kenyérkeresetükké. Érdekes, hogy az unokák nevelését gyakran átvették - ma is átveszik a nagyszül(ík. Ennek egyrészt a család összetartása a funkciója, másrészt "felszabadítja" a fiatalok idejét, hogy elszántabban dolgozhassanak.

Akik ma mashari-vak tartják magukat, többféle foglalkozást űznek. Találunk közöttük fuvarost, gyepmestert, tsz-tagot, tókupecet egyaránt. Általában jól, zavarmentesen beilleszkedtek. Nani családja, az ősök szcxiális örökségéből, pl. az állattartást, tehát a foglalkozás lényegét örökítette át a mába. Magángazdálkodók, elismerést, megbecsülést vívtak ki környezetükből. Nani családjában nagy a kohézió, az <isszetartás, fiainak is átadta mesterségét, tapasztalatát, szinte cigány vajdának tartják a nem cigányok. Beilleszkedésüket jelzi az is, hogy a falu nemcigány lakossága bizton vállalt szomszédságot velük. Fiainak, lányainak kocsit, lovat vett, házat közel egymáshoz, hogy az együvé tartozás érzését továbbra is megtartsa, fokozza. A családra jellemző a nagyfokú takarékosság. Ha nem volt aprópénz kenyérre, akkor nem váltották fel a félretett .,nagyobb" pénzt. A fiúknak nagy tekintélyük van a családban. Közösen

döntik el a gazdálkodás fontos kérdéseit. A fiúk az apákkal egyenlő jogokat bírnak, kivehetnek a közös pénzből, ha valami nagyobb dolgot akarnak vásárolni. De ha nincs, akkor valamennyien segítenek, pl. közös lovat venni.

A lovari törzs duceshtyi nemzetségének is találhatók leszármazottai az országban. Nevüket a híres-hírhedt öreg Ducától kapták örökségül. A duceshtyik "arisztokratikus" megjelenésükről, jó testfelépítésükről voltak híresek. Elsősorban a férfiak. A közös érdek, az ..anyagiak" tartották össze őket. Erös érdekszövetséget alkottak. Önmagukat "felsőbbrendűnek" tartották. Jellemző volt rájuk a vad erőszak, az .,okosság", az agresszivitás. Sajátosan voltak ..erkölcsösek". Havonta nősültek. Rablók a szájhagyomány alapján. Metya a híres, pl. elment "kasszát" lopni, s hogy ne talál javak rá üldöztű, lova lábára fordítva rakta rá a patkót, álcázásul. Terve sikerült, de a lova az uton a teher alatt "megszakadt". A duceschtyikre az is jellemző volt, hogy szawkat, átkukat betartották. A családnak természetesen volt jelentősége, de a nők váltakozása miatt nem lehetett olyan szoros az érzelmi kötődés, mint a mashariaknál. A gyermekeket - akik nagy számban születtek - főként az anyák, és a rokonság "nevelte", látta el ennivalóval s egyébbel. Természetesen a ducehtyik asszonyai is átvették ezt a mentalitást, s férjükkel együtt, mint törvényszegők, gyakran kerültek börtönbe. A rabló életformából következően nagyon sok értékes holmivel "rendelkeztek": A szájhagyomány őrzi, hogy sátruk ezüst cölöpökön állt, díszes "lopott" ezüst edényeket használtak. Ünnepeiken arany, ezüst pénzeket szórtak a földre, s azon jártak. Innen ered sajátos köszönési formájuk is: po rup po somnakaj te phiren! (Ezüstön-aranyon járjatok!) Természetes volt életfor májukban a ,.törvény" elől való menekülés. Ilyenkor mindenre képesek voltak, hogy elkerül jék a börtönt. Pl. menekülés közben a síró kisgyermeket oszlophoz vágták, hogy a sivalkodás árulójuk ne legyen, majd eltemették, a síron tüzet gyújtottak, hogy "eltüntessék" a nyomokat. Nem egy történet jelzi ezt a kegyetlenséget. Számtalan esetben émenekülés köztien hagyták el, "felejtették ott" a menekülést zavaró gyerekeket, akik aztán vagy halálra sírták magukat, vagy menhelyre kerültek, vagy valaki megszánta őket.

Jellemző volt rájuk a vérbosszú. A társadalom törvényeit nem, de a saját kétes értékű törvényeiket betartották. Aki ezt megsértette, az vérbosszút, halált vont maga után.

Később megfigyelhető, hogy a duceshtyi nők általában valamelyik békésebb törzsbeli férfit választottak házastársuknak, de ezek nem voltak tartós kapcsolatok, mert a nők legtöbbje börtönbe került. A magára maradt férj rövidesen "elvált", szakított korábbi kapcsolatával, s újabb asszonnyal kezdte meg a gyermekek további nevelését. Ilyen volt pl. a híres Neti asszony (duceshtyi), kinek lánya, Mozol, a caranyeshtyi nemzetségből származó Kalo-val kötött házasságot. E házasságból született Józsi (aki MÁV kovács volt, furókészítő), házasságot kötött a lovari Marikával, és I1 gyermekük született. Életmódjukra nem jellemző a duceshtyik "értékrend je".

Van olyan ismert duceshtyi származású, akiről köztudott, hogy duceshtyi, aki ma is börtönben van, nem képes beilleszkedni a társadalomba. Talán törzsének .,törvényszegő vére" lobbant fel benne? A ma emberének tudnia kell irányítani

önmagát, késleltetni primitív vágyait, s magasabb rendű célok felé kell, kellene orientálódnia.

A dudumeshtyik (lovári törzs) nevűket Duduma (tök) vajdától örökölték. Duduma nevét sajátos körülmények között szerezte. Hogy üldözőiket feltartóztassa, s nemzetsége egérutat nyerjen, a főzőtökkel tele edényt a fejére borította, azt a hitet keltve a körülötte lévőkben, hogy nem egészen tiszta elméjű. Népe elmenekült, s e tettével híres lett. Viszonylagosan békeszeretőnek tarthatjuk őket. Szigorú belső törvényeik szerint éltek. igyekeztek alkalmazkodni környezetükhöz. A férfiak erős testalkatúak, magasak, szépek voltak, asszonyaik is szépek. Belső törvényeik szabályozták a külső megjelenést, de a kapcsolatokat is regulázták. A nők nem járhattak nadrágban, kendőt kellett hordaniuk. A férfiak "gazdagon" öltöztek s gyakran nősültek, bár igazi feleségnek csak a gyerekeik anyját tartották. Amíg a férfiak benősülhettek más törzsbe, addig a nők csak saját törzsbeliekhez mehettek férjhez. Aki ez ellen vétett, szigorúan megbüntették. A férfiak, nők egymáshoz való viszonyát inkább a férfiuralom jellemezte. A nők nem mehettek ki a férfiak előtt az ajtón, nem szólhattak bele a beszélgetésbe. Ugyanezt jelezte az is, hogy a dudumeshtye férfi nem tárgyalt a fiával - mint masharoknál - a gyermekeknek nem volt tekintélye még később sem, amikor már azok átlépték a férfikor küszöbét, mivel a korkülönbség akkor is érvényesült, mely a tekintély alapját biztosította. Így sohasem került sor arra, hogy a dudusmeshtye apa kezelt volna a fiával, vagy netán megölelte, megcsókolta volna. Rejtett normaként élt az érzelmek kinyilvánításának tilalma közöttük. A dudusmeshtyik nagyvonalúak voltak. Elsősorban az életet, létet meghatározó törvényeket tartották be, illetve az ezeket megszegők kaptak büntetést. Kisebb. .,jelentéktelenebb" törvényekkel végül is nem sokat törődtek.

A fejezet második része