Elküldtem Indiát, kinyitottam a többször frissített tartalomjegyzékem és látom, egész másról szándékoztam írni. Íme:

"Delhi, az első randevú Indiával - könyvet írtam róla, nem tudom még, mit érdemes kiemelnem?
- nincs kész semmi,
- az érinthetetlen,
- Indira Gandhi,
- a maharadzsa-palota,
- templomok
- a háromszög"

Ilyenkor mit tesz egy szadú? Legszívesebben kivágná az ablakon, mert kiírta magából a lényeget, de csak nem teheti meg az ilyen mély hallgatásba burkolózó olvasóival, még számonkérnék, hová rejtette ezeket a sokatmondó témákat? Kénytelen valamit firkálni róluk.

- Az első randevú! Rosszul kezdődött: két lépést tettem (azt hiszem október 2.-án) a delhi reptéren a repgéphez tolt lépcsőn és máris a combomra vasalta forró vasalóval az indiai este a könnyű vászon nadrágomat. Égetett.

- Nincs kész semmi! Másnap kiderült, hogy a kirendeltség jelentéséből, miszerint a pavilon és benne az installáció kész, semmi se igaz. Vagy másként fogalmazva indiai igazságra derült fény: a pavilon késznek nézett ki, 100 m távolságból, csak csúf volt kívül-belül és az ilyenkor elő soha nem forduló másnapi vagy harmadnapi zivatar szabadon zúdult be a pavilonba, tavak képződtek a hullámos padlózaton, az installáció - felfüggesztésre szánt fatáblák - ökörhúgy formát utánzott. Te szentséges ég! És így ment tovább! Csak a melósaink óriási teherbírásának, művész kollegáimnak és ravaszdi ötletemnek, hogy szembeállítottam az eredeti és egy új, fiatal kivitelező gárdát köszönhettük, hogy a pavilonunk (alig néhány között) időre elkészült. Majdnem idegösszeroppanást kaptam.

- Az érinthetetlen! Sztrájkolok, nem írom újra, elég volt egyszer. Másolom az Indiámból:
"A megbeszélt időpontban, a Kirendeltség bejáratánál mutatták be az alacsony, az átlagosnál sötétebb bőrű, vékony legénykét, a sweeper-t, aki szemlesütve állt néhány lépésnyire tőlem. Megindultam feléje és kézfogásra nyújtottam a jobbom. Amennyit közeledtem hozzá, annyit hátrált az épület fala felé, mintha bélpoklos akarná erőszakkal megfertőzni vagy mint aki kísértetet lát. Földbegyökerezett a lábam és kérdően néztem a Kirendeltség alkalmazottainak vezetőjére, aki a fiút bemutatta és tolmácsolt. Ő nem foglalkozott a helyzet tisztázásával, nyugodtan elmondta, hogy mik lennének a fiú feltételei: mennyi munkát tud vállalni, mi volna a bére. Azt hiszem, ez volt a leggyorsabb felvétel a világon, zavaromban csak bólogattam és amilyen gyorsan tudtam, távoztam. Éreztem, ahogy elfutja a szégyenpír az arcom. Embert így megalázni, hogy kénytelen legyen magát állati módon megalázni, csak az ember képes. Az idő megfagyott bennem, aznap képtelen voltam rutin-dolgokon kívül bármivel foglalkozni. Egy villanásnyi idő alatt megértettem, miért nem tudtam erre a munkára embert szerezni: csak állattá alacsonyított nyomorult vállalhatta el. És megsejtettem valamit India igazi másságából, mélységeiből, poklaiból, ami hét év alatt is megemészthetetlen maradt.

Szegény Mahatma: lemondtál a meggazdagodás lehetőségéről, egész szent életed hatalmas szülőhazád felszabadításának áldoztad, felszabadítottad Anglia koronagyarmatát, azt hitted, eltörölheted a kasztrendszer fejlődésgátló béklyóit, törvényt fogadtattál el az első szabad Parlamenttel az érinthetetlenekről, "az isten gyermekeivé", harijanokká (haridzsán) keresztelted őket, hogy az emberiség legkegyetlenebbül kitaszítottjait emberi sorba emeld, és műved, művednek ez a legemberibb, legszentebb eleme íme, mily messze van álmaidtól. És sorsod a proféták sorsa lett, Téged is meggyilkoltak, mint szinte valamennyit: Zoroasztert, Krisztust, Mohamedet, Indira Gandhit."

- Indira Gandhi! Mocskolják piszokul, diktátornak keresztelik, a szikek jogos bosszújának írja egy magyar a lemészárlását, pedig India legnagyobb alakjai közé tartozik. A szent Mahatmán kívül (ha őt is politikussá gyalázzuk) a politikusok között talán csak Édesapja, Nehru volt nagyobb nála. Egyszer láttam, hallottam, a kb. 20%-ra kész vásár megnyitása alatt tartott beszédet. Angolul, hogy mindenki értse, majd elnézést kérve azoktól, akik nem fogják tovább érteni, hindiül folytatta, megindokolva, hogy az építőmunkásokhoz szól. Megtörténhetne ez Magyarországon? Óriás volt! Amikor elvesztette a választásokat, egy indiai üzletember a véleményemet kérte, visszaszerezheti-e Indira Gandhi a hatalmat. Igennel feleltem, mégpedig rövidesen - mondtam. Ma is emlegeti, ha ritkán meglátogat itthon.

- A maharadzsa-palota! Ismét sztrájk következik és másolás:
"Magamnak néhány ajánlott lakás, illetve ház közül végül a Kirendeltség közelében, a Golf Links 91-ben, egy ház egész földszintjét választottam. Óriási volt, bútorozás szempontjából kongott akkor az ürességtől, de nem volt drágább, mint a többi, "kisebb" lakás és három nap alatt tisztességesen bebútorozta a tulajdonosa. És ami a legfontosabb: hatalmas, buja trópusi kert vette körül pálmákkal, gyönyörű terebélyes bokrokkal és olyan virágokkal, amelyek itthon cserép méretűek, ott pedig embermagasságban pompáztak. Pompáztak pedig minden méretben, formában és a szivárvány minden színében. Ha nem őrlőmalomban pörögtem volna, nem hullafáradtan és pattanásig feszült idegekkel érkeztem volna haza minden áldott este, igazán élvezni lehetett volna a "sahib"-nak (szááb-nak ejtik, hosszúra nyújtott á-val) kijáró főúri körülményeket. A Kirendeltség hihetetlenül olcsó "tax free" ellátmányából rövidesen "feltankoltam" italokkal és hideg ételekkel és a rövid pihenők alatt nappal a légkondicionált nappali foteljében, esténként a kertben szopogattam az angol gyarmatbirodalom oszlopát, a hosszú - és kiválóan hűsítő, sőt, mondhatnám: kondicionáló - whiskyt. Közben rendkívüli módon nyomasztott az egyedüllét, legfőképpen az, hogy a munka-gondokat nem volt kivel megosztani.

Ahogy közeledett a várva várt esemény, belsőépítész kollegám és a "külsős" grafikus megérkezése, úgy fejlődött a lakás: a bútorozást először szakács, majd inas felvétele követte. Megszületett a "maharadzsa palota": reggel 1/2 7 - 7-kor ébresztő, a szakács 1/2 8-kor tálalja a reggelit, majd rohanás a pavilonba vagy ahol éppen éget a munka. 1/2 2-re vár haza a szakács, zuhanyozás (a gőzfürdő és a Vásáron terjengő nagy por miatt), Campari vagy whisky. 2-kor az asztalon gőzölög az ebéd, mire végzek vele, az inas kipucolja a cipőm.

Sikerült indiai ebédet is kikönyörögni a szakácstól - európai ételekre van betanítva -, végül örömében széles mosollyal szolgálta fel az öreg a keményen fűszerezett vegetáriánus fogásokat. Örömében akkora adagot produkált, hogy vacsorára is futotta.

A belsőépítész-grafikus páros megérkeztéig új, az Ashokából jól ismert barátok pótolták a társaság hiányát: a cockroach (kokrocs = svábbogár, csótány) és a gekkó. A "The Advanced Learner's Dictionary of Current English" szerint a cockroach nagy, sötétbarna rovar, amely éjjel jön elő koszos konyhákban és olyan helyeken, ahol ételt tárolnak. Hát nem, kérem! A szótár szerkesztője nem járt Indiában, mert ott a kokrocs nem nagy, hanem óriási, nem éjjel jön elő, hanem mindig, éjjel-nappal és nem előjön, hanem berepül, bevágódik ajtón, ablakon, bármilyen nyíláson. Olyan, mintha pónilovak kaptak volna szárnyra és megszállnák az óvatlan emberiséget. Félre a póniló tréfával: 8-10 centis ronda szárnyas dög ez, a hazai svábbogarak duplája hosszában-széltében és felettébb vidáman röpköd.

Szerencsére ott van minden házban, lakásban a gekkó, ez az aranyos, sárgás-zöldes, húsz centi körüli méretű, széles és lüktető nyakú gyík, amelyik jókedvűen kebelezi be a kokrocsokat, így az indiaiak legjobb barátjuknak tekintik, különösen az abszolút erőszakmentesség hívei, mint a jain-ek (dzséjnek). A piszkos munkát, amire egyébként se vinné rá a lelkük, elvégzi egy általában nem zavaró jószág. Igaz, amikor először ébred az ember arra, hogy a feje fölött a mennyezeten alszik vagy éppen sétál a gekkó, kissé megriad, de a nem túlzottan ideges néhány nap alatt megszokja."

- Templomok! Hogy adhattam fel magamnak ilyen leckét? Mi az, hogy templomok? Először a vallásokat kell tisztázni. Hindu, mohamedán, dzséjn, szik, buddhista, keresztény? Fel is adom rögtön! Annyira különböznek egymástól, hogy az szinte félelmetes. A hindu templom északon is közösségi fórum és az egyetemes istenség egy megjelenési formája előtti hódolat tere, de amint halad az ember délre, úgy szélesedik ez a funkció.... (Nem folytatom, majd valamikor máskor, több áhitatra van szükségem, hogy fel tudjam rajzolni az ég helyett ilyen színtelen-szagtalan technikai síkra az indiai templomok varázslatát!)

- A háromszög! Na nem, ez végleg megoldhatatlan feladat. Másoljak? Igen, másolok, aztán azt csináltok vele, amit akartok!
"A megtett távolság már Agra közeledtét jelezte, amikor balra feltűnt egy vörös fallal körülvett építmény, az első pillanatban hirtelen a Tadzs Mahalnak véltük. Közelebbről azonban kiderült: hiányzik a csúcsos kupola, helyette két, általam "mogul-kupolá"-nak keresztelt szerkezet látható a négy minaret között. Megálltunk egy percre és megtudtuk, hogy Szikandrában vagyunk és a legnagyobb, legbölcsebb mogul uralkodó, Akbar mauzóleuma előtt állunk. A látvány annyira vonzó volt, a mauzóleum bejárata önmagában is megfogott minket, hogy nem tudtunk ellenállni, bementünk. A vöröskő épület sugározza a halott nagyságát, hatalmát, méreteivel és művészi szépségével egyaránt. Széles lépcsők vezetnek fel a fehérmárvány teraszra, annak közepén négyszintes épület emelkedik, mindegyik szint oszlop-erdőn nyugszik. A méreteiben felfelé szűkülő építmény minden szinten teraszokat hagy a széleken, amiken karcsú oszlopokon "mongol-kupolák" sorakoznak. A legfelső szint egy márvány rácsokból álló káprázat. Milyen lehet a Tadzs, ha ez a mauzóleum, amiről semmit se tudtunk, ilyen valószínűtlenül szép? Szívdobogtatóvá nőtt bennem a várakozás, amikor elindultunk a Szikandrától 7-8 km-re fekvő Agrába. (...)
Pár lépés választ el csupán a szerelemnek állított legcsodásabb emlékműtől.
A bejáraton áthaladva kitárulkozott előttünk a nagy építtető Sahdzsahan legszebb alkotása, a mesébe illő szerelemmel imádott második feleségének, Arjuman Banu-nak (Ardzsuman Banu) - akit az udvarban rövidesen Mumtaz Mahal-nak, "A Palota Úrhölgyé"-nek (Díszének, Gyöngyének?) vagy Mumtazul-Zamani-nak, "A Kor Csodájá"-nak hívtak - emeltetett mauzóleum.
A szerelem emlékműve valóban pazar szépséget sugárzó alkotás. Messziről elbűvölőbb, mint közelről, ahol a négy, használati érték, funkció nélküli minaret ellenpont-hatása elvész és a díszítőelemek, a virág reliefek és a "pietra durák" teljesen ámulatba ejtik a nézelődőt, lekötve és elvonva figyelmét az egész kompozíció csodálatos összhangjáról, egyensúlyáról. Ámulva szemléltük a tűző napon, a nem működő szökőkút-sor medencéjének elején, majd a park fái alá merészkedve, ahol néha elvonták az ember figyelmét a fákon ugráló és időnként hangos sivalkodással veszekedő majmok. Ebben a környezetben az sem volt meglepő, amikor egy tarka papagáj-raj húzott el a tündöklő palota előtt.
Koldusoktól üldözötten közeledtünk a Tadzs felé, amely fokozatosan veszített arányai csodás vonzásából, mindinkább a díszítőelemeknek adva át a figyelemkeltés mágneses erejét. A márvány-reliefek fátyol-finom könnyedsége és az ábrázolások művészi bája feledhetetlen, ámulatba ejtő, mint ahogy az az intarziák hullámzó rajzolata, színgazdagsága és tökéletes kivitelezése. Engem akkor is és különösen diáim előhívása után az nyűgözött le legjobban, hogy az építőművész milyen pontosan tudta: az alap-terasz négy sarkára kellenek a minaretek és pont ekkorák és ilyenek kellenek ahhoz, hogy az egész épületegyüttes harmóniája megszülessen. Igaz, állítólag heves viták tárgya volt a négy torony, és a világ szerencséje, hogy a perzsa "főépítész" Ustad Isa (Usztad Isza) elképzelése győzött. A mauzóleumról a tornyok nélkül készült diámon egy bájától megfosztott, arányait teljesen elvesztett építmény néz az emberre. És még arra is volt gondjuk a világ összes sarkáról - Perzsián kívül Törökországból, Franciaországból és Olaszországból - verbuvált építészeknek, hogy a minareteket enyhén kifelé döntsék, hogy földrengés esetén ne dőljenek a központi tömbre, a kupolára. Akkor még nem tudtam, hogy a mai Indiában az Usztad előnevet vagy címet a nép, azaz a nép hozzáértő csoportja minden ceremónia nélkül ragasztja az elismertté, népszerűvé vált művészek, elsősorban zenészek nevéhez. A mi "népművészek mestere" elismerésünk felel meg talán ennek a címnek, de nem az államgépezet adományozza, hanem a köztisztelet. A mestert tehát "Isza művész úrnak" hívták.
Az uralkodó elhatározását, hogy mindennél csodásabb emléket állít a tizennegyedik gyermeke szülésébe belehalt feleségnek, igazolja többek között, hogy az intarziákhoz használt drágaköveket a világ minden tájáról hozatta. A türkizt Tibetből, az agátokat Jemenből, a zafírokat Ceylonból, a korallokat Arábiából, a jádet (nefritkő) Kínából, a malachitot Oroszországból. Utal ez széleskörű kereskedelmi kapcsolataira is. A legszebb és leggazdagabb ábrázolások Mumtaz Mahal sírkövét díszítik. Itt főként jaspist, karneolt, achátot, lapis lazulit és kematitot használtak. Van virág-ábrázolás, amelyik 6 cm2-en hatvan alkotórészecskéből áll. Felejthetetlen pompa!
Belépve a kupolaterembe az ember ámulata tovább nő. Nemcsak a méretek jelentősek (a kupola átmérője 18, a magassága 26 m), hanem a mesterien megoldott világítás fényjátékai is. Az épület négy sarkában egy-egy kilenc méter átmérőjű kerek kamra felett márványrácson keresztül szűrődik be a fény. A rácsok felett kis "mogul-kupolák" lebegnek. A kupola középpontjában helyezkedik el Mumtaz Mahal kenotáfiuma, alatta egy szinttel maga a sír. Így menekítik a halottakat a lábbal taposás gyalázatától. Mint említettem, ez a sírkő a leghímesebben díszített része a mauzóleumnak. Arany korláttal volt körülvéve, amit pénzéhes-takarékos fia, Aurangzeb leszereltetett és elszállíttatott. A helyét és szerepét márványból faragott, embermagasságú, leheletfinom rács tölti be. Összehasonlítási alapom nem volt, de nehéz elképzelni, hogy bármi is szebb lehetett volna ezen a helyen, mint ez a rács.
Nem szeretem az adatsorokat, azt hiszem azonban, idekívánkozik néhány adat magáról a mauzóleumról és építéséről. A Tadzs kettős alapon nyugszik: az alapok alapja vörös homokkő Szikriből, erre épült a 95x95 m méretű enyhén sárgás márványból készült alap-terasz, amelynek felső szabad felületei fekete-fehér sakktábla mintát kaptak. A folyó felőli oldalról jó (szépnek nem mondható) kilátás nyílik a folyóra. A kupola csúcsa 74 méterre magasodik a terasz fölé. A minaretek 42 méter magasak. Az építkezés röviddel Mumtaz Mahal 1631-ben bekövetkezett halála után, 1632-ben kezdődött. 20.000 ember 22 évig dolgozott a mauzóleumon, önálló falu épült részükre, amely máig fennmaradt (Tan Guj=Tan Gudzs).

Itt sincs tovább, rövid merengésre lenne szükség és nem hosszú leírásra, ami a könyvemben olvasható az aznap még látott Agra Fortról és Fatehpur Szikriről. Ajánlom ottani magamat!

Helyette inkább ide másolom az első búszúzásom Indiától:

"Eljött a várva várt nap. Átadtam tennivalóimat az egy héttel a tervezettnél előbb kiérkezett váltótársamnak, annak rendje és módja szerint elbúcsúztam a Nagykövetségtől, a Kirendeltségtől, a Vásárigazgatóságtól, búcsút intettem a pavilonnak, eltettem No1 igazolványom, összecsomagoltam és: irány a reptér, irány haza.

Alig vártam, hogy elfoglalhassam a helyem a gépen, türelmetlenül figyeltem, hogyan gördül ki a gép a kifutópályára, pattanásig feszült idegekkel hajszoltam volna a gépet: fel, fel, hagyjuk itt ezt a zűrzavaros, pokoli világot.

A hajtóművek felpörögtek, egy perc, pár másodperc és a farkára ül, emelkedünk, emelkedünk, nincs felhő-áttörés, csak lassan sötétedik az ég, na, hála istennek: pá, India.

Kényelmesen elnyújtóztam, kinyújtottam a lábamat, éreztem, hogy lágyulnak el az izmaim, hogy engednek feszültségükből az idegeim.

Hirtelen furcsa érzés kerített hatalmába, mintha hívna vissza ez a színes, pokolian szegény és elviselhetetlenül nyüzsgő, de gyönyörű világ. Kerestem az ablakban Delhit, de már csak elmosódott szürke világ, foltok, csíkok jelentették Indiát, sokak álmát, kevesek kincsét. Nem találtam, de tudtam, viszont fogom látni.

Good-bye, India, örülök, hogy nem eresztesz, vissza fogok térni."

*

India templomai